Biciklivel a Himaláján keresztül.
2007. július 26-án egy kisebb nemzetközi csapat részeként meghívómmal, az ír Patrick Frankel-lel együtt nyeregbe szállok, hogy biciklivel keljünk át a Himalája hegyláncon.
július
július
2007. július 30. hétf? (-1. nap)

Ma a másik nagy kolostor a Szera van soron, majd délután a Dalai Láma (volt) palotája a Potala.



2007. július 29. vasárnap (-2. nap)

Na épp most etettek degeszre a hotellal szemközti kif?zdében! Éjfélre befejeztem az internetes intéznivalókat a hotel "Internet Bár"-jában, és elindultam, hogy megkeressem Paddy-t aki tíz perccel korábban azt mondta éhes, és elt?nt. Gondoltam kiment valami vacsorafélét keresni. Nem, nem olyan kés?, itt a pekingi id? szerinti éjfél tegnap még este kilenc-féltíz. A legközelebbi büféig jutottam. Paddy ugyan nem volt ott, de ahogy benéztem, már be is hívtak, leültettek, én meg hagytam magam, nem volt visszaút. Angolul senki, de látták a lényeget: a srác éhes, meg kell etetni. Kaptam teát, sok mosolyt. Kicsit bámultak, de nem zavart. Egy nagy tál paradicsomos rántottát kaptam kenyér nélkül. Finom volt, megettem az egészet. Megköszöntem szépen, gondoltam akkor végeztem is. Aha. Nem úgy van az! Most jön a f?étel! Tésztaleves! Kb három adagnyi, egy negy tálban. Rendben, a folyadékpótlás fontos, benyomtam. Összesen kevesebb mint 400 Ft, cserébe most nehezen kapok leveg?t, és nem a magasság miatt! :-)

Ma reggel kilenckor találkoztunk a hallban, hogy körülnézzünk Lhászában. Andrejka nem volt ott. ? nem jön, a szokásosnál jobban megviselte a szintkülönbség.
A nem messze fekv? Drepung kolostor volt a mai úticélunk. Az 1400-as években alapított és azóta hatalmassá terebélyesedett kolostor végigjárása csaknem egy teljes napot igénybe vett. A kínaiak 1951-es érkezésekor tízezer szerzetes lakott itt! (A szerzetes szó nem a legmegfelel?bb a buddhista diákokra, természetesen nem minden vöröstógás kopasz meditáló fiatalból lehet majdan valódi szerzetes.)
A hangulat a helyi hív?k és túristák vegyesen kígyózó sorai ellenére is - vagy épp azért - magávalragadó. A számtalan lépcs?sor, a fémveretes, berakásos kapuk, a festett falak, a súlyos drapériák, sötét átjárók és a mindent évszázadok óta átitató jakvaj szaga adják össze az élményt. A labirintusszer?, nagy terület? épületegyüttesben a falakon mindenütt nyilak jelzik az ajánlott haladási irányt: "Please, come this way" Külön élmény, hogy el-el- és a lakókörletek felé tévedve az ember találkozhat f?z?, fogat mosó, betonozó, vagy akár mobiltelefonáló szerzetessel is! A XXI.sz itt is jelen van. A kolostorok teljes egészében a hív?k adományaiból tartják fenn magukat, így a pénzadományoknak kiemelt jelent?sége van. Hogy a pénz megfelel? helyre kerüljön, a lehet? legközelebb teszik az oltárokhoz. Az adományozás másik formája a mindenhol és örökké lángoló jakvaj mécsesek táplálása. Ezt ki termoszban hozott olvasztott vajjal, ki pedig még szilárd halmazállapotú vajdarabka bepöccintésével oldja meg. A vajas mécsesek szaga felejthetetlen! A szentélyeket felügyel?, imájukat mormoló szerzetesek szinte észrevétlenül ott vannak minden sarokban.

A kolostor után némi városnézés, de a bazárra már egyöntet? a nem a csapat részér?l, ideje pihenni!


2007. július 28. szombat (-3. nap)

Reggel nyolckor a hallban, szólt a megbeszélés. Mindenki pontos, mindenki izgatott. Pakolás a buszba, irány a reptér! Itt aztán a következ?k: kilépési illeték megfizetése (enélkül senki sem hagyhatja el az országot). Láttam már ilyet Afrikában, de már ott sem értettem. És ha nem adok? Maradok? Na, mindegy, ez is csak egy b?r... Kb 30 dolcsi. A foglaltság miatt többen már csak els?osztályra kaptunk jegyet, amiben 30 Kg poggyász foglaltatik, de a bringák miatt így is jelent?s túlsúllyal számolhatunk. Egyként kezeltük a dolgot, összesen 150 dollár, rendben. Elég nyugodtan intézik itt a dolgokat, nincs kapkodás. Kisétáltunk az Air China járathoz, lépcs?n fel, nagy fotel, üvegpohár, rendes ev?eszköz. Az osztrák lány aki mellettem ül már ismer?s, épp akkor érkezett Nepálba is, mikor én.
Egyszer csak a pilóta bejelenti: "...ha balra tekintenek, a felh?k f?l?tt láthatják a Mount Everestet." Ááááá, csalás! Így nem ér! Azért nézem :-)

2600 méterrel landolunk magasabban. Érezhet? különbség. A modern reptéri épületben feliratok figyelmeztetnek a légritka leveg? veszélyeire, és az akklimatizáció fontosságára. Kicsit szédülök, de nincs szükség a kihelyezett oxigénpalackokra.
A kínai hatóságok határozottan és gördülékenyen kezelik a csoport papírjait. A kapukon túl már várnak. Az önjelölt hordárok nagyon lelkesek, hatékonyak, de még miel?tt a borravalóra terel?dne a szó egy kínai rend?r szétkergeti ?ket.

Innen egy óra buszozás Lhásza, Tibet f?városa.

A hotel modern, kínai, lélektelen, viszont a szoba tágas és hihetetlen hegyi-panoráma nyílt a hetedik emeleti ablakból. Figyelmeztettek, igyunk sok vizet, megkönnyítjük az éjszakánkat vele. Rendben, de hátra van még a bringák kicsomagolása, összeállítása.


A cangákról

Aki nem bringás, az át is ugorhatja ezt a fejezetet, nem veszít semmit.

Szóval érdekes, fele-fele a saját, és a bérelt biciklik aránya. Ajánlották nekem is, hogy Kathmanduban az indulás el?tt bérelhetek egyet, de azért ez elég meredeknek t?nt, hoztam a Pyxis XT-t. Természetesen ez az optimális megoldás! Paddy a tavalyi Stumpy-val (XT, Fox Float RL80), az osztrákok két teljesen egyforma Shimano Deore XT/RS Judy felszereltség? Balance-szal jöttek. A svédek, és a cseh lány úgy döntöttek, nem hoznak, bérelnek. A bérelhet? biciklik középkategóriás aluvázas Trek-ek (4900), és Gary Fisher-ek, mind masszív, k?-nehéz teleszkóppal. F?leg Deore alkatrészek, a fék/váltókar sokkal egyszer?bb. Ki-ki hozta a saját pedálját otthonról, de nyerget nem. Ez kés?bb kiderült: hiba volt.
A bérelt kerókat csomagolva adták át, de úgy voltak csomagolva, hogy már a nepáli reptéren az idulás el?tt szétpergett egy-kett?. A váltókat nem vették le a vázról, nem tettek távtartókat a villapaucsok közé, a kartondoboz az átlagnál sokkal gyengébb, a ragasztószalaggal spórolósan bántak, és nem is ragadt igazán. Érkezéskor gy?rött cafatokban lógott a dobozok maradéka az ütött kopott bringákról. A kicsomagoláskor vettük észre, több laza csavar kiesett, ezeket pótolni kell. Ami aggasztóbb, valahol az Air China egyik Boeing-jén van egy két kallódó fémcsavar... A hiányzó csavarok pótlása és a "sárvéd?-láz" (*) során Lhászában tett körútjainkon kiderült, a kétheti bérleti díjból Tibetben ugyanolyan biciklit lehetett volna venni. Újat, csillogót, örökbe'. Ez kb 100-150 amerikai dollár. Ezért lehet tárcsafékes (ez persze nem javallott) alsó-középkategóriás Giant-ot kapni. A választék nem egyenletes, a bicikliboltok egyáltalán nem olyanok mint otthon, de mikor én jártam ott, volt egy-két darab. Meg használt, túrista által levetett Specialized. Kb két éves 17" Stumpjumper. Valószín?leg az eredeti alkatrészeket hazavihette a gazdája hátizsákban, mert _semmi_ sem volt eredeti a vázon kívül. 600 jen. Ja, meg carbon-alu Cannondale országúti váz... sajna törötten, dekoráció. Csak olyan hihetetlen, hogy itt, egy ilyen.


* A Sárvéd?-láz

A biciklik kicsomagolásában Paddyvel meglehet?sen sok dolgunk akadt. Persze, segítünk a lányoknak. Meg sajna többen figyelmen kívül hagyták az ajánlásokat, és még alap szerszámokat sem hoztak, mondván úgyis együtt leszünk. Ja. És ha épp nem? Na mindegy. Szóval közösségi esemény lett a biciklikicsomagolás, összeállítás. A Pyxis nagyon alaposan csomagolva utazott. (Villa kiszerelve az alsócs? mellett, kormány és szerelvényei az fels?cs? alatt, váltó a vázháromszögben, villaszárak kiékelve, kerekek kétoldalt elöl, hátul, stb. Minden külön fóliázva, húzózárral rögzítve, az egész egy fix egységet alkotva, két (!) kartondobozba passzítva, leragasztva átkötve.) Épp emiatt sokáig is tartott, mire talpraállt a gép, és akkor látták a többiek: SÁRVÉD?! Az minek? Hát, én ugyan nem bánom, ha összecsapom magam a Bükkben, a kosztól nem félek, de esetleg napokig áztatni a hátam a hidegben hülyeség szerintem. Sárvéd? legyen. Akkor nekik miért nincs?!? No ezaz. Nem volt egyszer? a nyolc m?anyagsárvéd?t beszerezni. Mondanom sem kell, hogy nem volt két egyforma, és egyik boltban sem volt kett?nél több. A felszerelés a másik történet. Volt rendes, megtervezett darab, és volt nagyon kínai. (Kínában vagyunk, minden kínai) Aztán mind a helyére került el?bb utóbb. Ja, egy helyen láttam eladó, új Shimano váltókat. Különféle modellek, '05 XT, '06 XT, '07 LX. 600.-, 700.-, 800.- jen ebben a sorrendben. Az ár úgy ment fel, ahogy böködtem rájuk az ujjammal. Érdekes.



2007. július 27. péntek (-4. nap)

Ez a nap Katmandu és környéke - városnézés. Komolyan véve, hindu idegenvezet?vel.



2007. július 26. csütörtök (-5. nap)

Délután egykor ébredtem.
Valójában a mai a program szerinti érkezés napja, de már mindenki itt van. Megismerkedtem a svédekkel, és a cseh lánnyal. Az osztrákok Lhászában várnak.
Ismét be a bárosba, egyre jobban állunk. Vettünk dobozokat, hogy újracsomagoljuk a bicikliket. Igen, többes szám, A Stumpy is megérkezett. A váltója törött ugyan, de javítható. Felkerestünk egy bicikliboltot, ahol nagy elánnal neki is fogtak a javításnak. A boltban két nemzeti bajnok is dolgozik. Egyikük javítja a biciklit, a másik hasznos, néha ijeszt?en hangzó tanácsokkal lát el bennünket, mit és hogy majd ha ott leszünk a hegyen. Hogy például Tietben éjjel nem ajánlatos elhagyni a sátrat, mert a kóborkutyák megtámadnak; meg hogy ne nagyon versenyezzünk egymással ott fent, nem éri meg, úgyse sikerül, csak kikészülünk az oxigénhiánytól, és hasonlók. A szerel? közben szétszedett mindent, a váltóban kicserélte a törött váltómagasság-állító-csavartartó fémlemezkét, keni a kábeleket, állítja a szinkront. A harmadik srác pedig fogkefével sikálja a váz nehezebben elérht? koszos részeit. A fiúknak nagyon tetszik a Specialized. Hümmögnek mikor kiderül kétezer dollár. A srác keresete is kétezer, csak rúpiában. Akkor az 66 havi... Neki 18 000 kellene az álombiciklire, mondja. Még gy?jt.


2007. július 25. szerda (-6. nap)

Másnap reggelre értem Katmanduba. Felh?s az id? - mi más is volna a monszun évszak közepén - csak az utolsó pillanatban láthattuk meg a Katmandu-völgy apró, szétszórtan álló házait, a harsány zöld, teraszosan m?velt földterületeket. Az egész mint valami játékváros, vagy terepasztal. Reggel hétkor es?ben landoltunk. A gépt?l gyalogolni kell. A biciklisdoboz kicsit megrágva érkezett, de legalább megvan. Vízum intézés, adminisztráció, megjöttem. Az üvegfalon túl valaki nagyon örül nekem, papirost lobogtat a nevemmel, majd ahol már lehet, ki is kapja a kezemb?l a taskamat. A busznál találkoztam Mohannal, az egyik f? szervez?vel. Narancssárga virágf?zérrel várt: "Welcome to Nepal!" A busszal egész a hotelkapuig visznek. Felcuccoltam a szobánkba. Reggel van, indul a nap, Paddy már tegnap jött, megyünk ügyintézni - az ? biciklije ugyanis nem érkezett meg. Állítólag Bankokban van, és holnapra meghozzák. Jó, megvárjuk.
A város varázslatos, kaotikus! Nagy nyüzsgés. Legel?ször ennivalót kell találnunk. Nem nehéz, egymást érik a legkülönfélébb helyek. Hogy reggelizünk, ebédelünk vagy vacsorázunk, azt nem teljesen tudom. Megvan a hely, és azonnal fejest ugrottunk a helyi ételek tanulmányozásába. Egy hatalmas, ropogósra sütött lepény, némi rizs, f?tt-sült f?szeres zöldségek, többféle szósz, kis tálkákba szortírozva. Nagyon ízletes!
Utána cél a belváros. A Thamel a maga sz?k kis utcáival, a motorosokkal, a Maruti-taxikkal, az állandó dudálással sajátos hangulattal bír. Az es?s id? miatt nagy a sár, nem tudni van-e aszfalt alatta. A forgalom els?re teljes káosznak t?nik. Nincsenek közlekedési táblák, látszólag szabályok se.
A hiányzó felszerelés pótlása egyszer? a millió expedíciós felszerelést árusító boltocska kínálatából. Minden kapható! A Himalája-túrákhoz kapható eszközök teljes választéka vehet?, bérelhet?, ahogy tetszik.
Nehéz megmondani ugyan melyik áru "igazi", melyik hamis... illetve licensz - ahogy ?k mondják. Állítják, ugyanaz az alapanyag, helyben varrva. Tény, hogy a furcsa szabású vízálló keszty?m csakugyan vízálló! Víz alá nyomva is! Nem, nem gumikeszt?! :-)
Paddy bérelt egy hálózsákot, és vett egy cip?-huzatot, amit saját terv alapján egy fiatal szabóval átalakíttatott. Most nagyon büszke rá!
Kora estére teljesen kikészültem az id?eltolódás miatt. Irány az ágy!


2007. július 24. kedd (-7. nap)

Reggel 6:15. Indulunk a R. Gy. utcából Bécsbe, mert a légitársaságom onnan indítja a járatait. Tankolás, autópályajegyek, mehetünk. Határátkel?, pénzváltás, sima ügyek. Mintha már semmi gond nem lehetne. "Látom a repteret!" Rendben, mindjárt ott vagyunk. De nem! Lassítunk, s?t, megállunk... dugó. Miért? Nem látszik, hosszú a sor. Neeee, pedig most tényleg id?ben indultunk. Egy darabig nyugodt vagyok, de sajnos úgy t?nik, mintha nem történne semmi. Telefonok indulnak, mi van, ha lekésem a gépet? Módosítani lehet, de csak indulás el?tt, és csak Pesten. Frankó! De addig csak nem módosíttatnám, amíg biztosan nem tudom, hogy lekésem. ?k megértik, de azért jó lenne, ha ott lenne valaki. Hugom vállalja.
Hívom a légitársaságot, azt mondják, semmi gond, megvárnak. Ejha!

Végül több mint másfél óra múlva a túloldalon magyar rendszámú autóroncsot húznak Magyarország felé, indulunk, tíz perccel kés?bb már a pultnál a repül?téren. Nyugalom, épp id?ben érkeztem, mindenki kedves, mosolyognak és nagyot legyintenek a túlsúlyomra. Irány Doha!

Biciklivel a Himaláján keresztül - Szanyi Gergő © 2007