Az Afrikát hosszában átszelő Tour d' Afrique a világ leghosszabb kerékpáros teljesítménytúrája. A 2006-os túra január 14-én startolt. Szanyi Gergő személyében idén, a túra történetében először, magyar résztvevő is van a közel negyvenfős mezőnyben. A tervek szerint az oldal hetente frissül a négyhónapos túra alatt.
     Aktuális pozíció
A GTS-Datanet műholdas kommunikációs eszközének segítségével.
Március
Március
2006. március 20., hétf? - 66. nap, Tanzánia

Ar aszfaltozott útnak 4,2 km után lett vége. Sebaj, tudtuk. Innen döngölt földúton kellett haladjunk. Nem rossz! Nem olyan rossz, mint az Észak-Kenyai volt. Többnyire jól tekerhet?, vöröses szín?, keményre összeállt homok. A forgalom elenyész?, az emelkedés viszont jelent?s volt a nap folyamán.

Tanzánia gyönyör?! - állapítottam meg körbenézve mindahányszor. Dimbes-dombos, hegyes vidék, zöldell? erd?kkel, az ívelt csúcsok, széles lankák fölött millió kiterült felh?vel. Nincs mese, itt az es?s évszak. Körben látható, merre esik, illetve merre tart a zivatar, máskor viszont forrón t?z a nap. Furcsa játék...

Aztán már ebéd el?tt elért az els? zuhé. Az elején még bicikliztem, de a javát már falatozva, a ponyva alól néztem. Nem úgy a délutáni zivatarnak, ami teljes er?vel zúdult ránk. Mikor elkezd?dött, Paddyvel épp versengve vettük a mászás utáni rövid lejtmeneteket, így nem tör?dtünk vele, mikor pedig már ránk szakadt az ég, kés? lett volna beöltözni ellene. Minden vizes és sáros. Fentr?l es?, lent hömpölyg? sárfolyam.

Nagyokat kurjongatva, kiabálva vágtunk át az id?közben folyóvá duzzadt vízátfolyásokon, nem tudva, milyen mély, illetve, hogy át lehet-e egyáltalán tekerni rajtuk. A szemüvegem sötét, belül párás, kívül vizes, mégis jobb volt fennhagyni a röpköd? sárdarabok miatt. Pörg?, csúszkáló kerekeink a váznál sárt okádtak, a láncaink, fogaskerekeink recsegtek-ropogtak, váltani szinte lehetetlen volt. Így értük el a tábort, ahol kiderült, hogy mindenkinek egyforma szín? biciklije van. :-)

Táv: 108 km
Id?: 6:12


2006. március 19., vasárnap - 65. nap, Tanzánia

A kivételesen hosszú, három napos pihen? (Serengeti) után hét napos biciklizés vár ránk, míg Dodomán, a tanzán f?városon át elérjük a szakasz végét jelent? Iringát. Az Arusha utáni 100-120 km-es szakaszt jó min?ség? széles útburkolat fedi, nem véletlenül, ezen érhet?k el a turisztikai szempontból fontos célpontok, mint a Ngorongoro kráter, illetve a Serengeti Nemzeti Park is.

Nem utolsó sorban meg kell említenem a Meserani Snake Parkot. Itt ma az els? peloton fele kiállt a száguldásból, mert tudtuk, hogy itt lehet még elbúcsúzni a kedvenc Afroutes-sráctól, Eddie-t?l. Az African Routes félid?ben a teljes stábot lecserélte körülöttünk. Négy hónap túl sok egyhuzamban. Eddie-nek a Snake Park a törzshelye, mondta, itt még megtaláljuk. A Park érdekes hely. Míg a reggelim készült a konyhán, a parkban megnézhettem a fekete mambát, a az egyiptomi viperát, a kobrát, a krokodilokat és a pitont.

Reggeli után nyugodt bemelegít? táv az aszfalton, majd több mint egy kilométeres gyaloglás a Manyara tóra néz? kempingig. A gyaloglás és biciklitolás nem volt eredményes, én két defektet, volt aki ötöt is kapott, amit aztán javítgathatunk.

Este, vacsora után egy valódi "acrobatic show"-t láthattunk három helyi sráctól. Otthon készített eszközeikkel, tüzes karikákkal, csonttör? kalodákkal mutatták be m?sorukat, amit saját maguk kísértek dobjaikon. Az elemeiben csakugyan lélegzetelállító mutatványok osztatlan sikert arattak körünkben.

Táv: 106 km
Id?: 4:10
Átlag: 25,5 km/h

2006. március 14., kedd 60. nap, Kenya

Nairobit is sikerült blokkolnunk egy id?re. Nagyon hatásos kis csapatunk van csoportos vonulásunk idején a forgalom megbénítására. Úgy hívjuk magunkat: a közlekedésirányítók. A sorrend a következ?: a terepjáró elöl, utána az irányítók, majd a lassabb kerékpárosok, hátul a versenyz?k, végül néhány gyors bringás, hogy defekt, vagy más meghibásodás, probléma esetén el?re tudjanak szólni. A konvojt az AfRoutes teherautók zárják.

A koreográfia egyszer?, keresztez?déshez, vagy körfogalomhoz érve az irányítók közül ketten-ketten kiválnak a csapatból, és a keresztez?désbe beállva "biztosítják" hogy idegen járm? oldalról ne tudjon közénk hajtani. Ugyanez a helyzet a buszmegállók, és a taxiállomások környékén. Jó móka! Annak idején, az óvodából egy teljes hétvégére hazavihettem a rend?rsapkát! Azért - úgy fest - valami csak megmaradhatott az akkori pályaorientációs terveimb?l.

Csak egy autósnak sikerült - szabálytalanság révén - kijátszania az éberségünket, és az útpadkáról bevágnia, de sok igen mérges, és igen er?s kerékpárversenyz? túlereje végül meggy?zte, semmi keresnivalója ott.

Aztán végre magam mögött hagytam a várost, és egyedül tekertem jó messzire. A terep javarészt sík, az aszfaltcsíkot füves, bokros részek szegélyezik. Ez így önmagában nem volt különösebben érdekes, és akkor mikor épp valami Emil Rulezt kezdtem énekelni a magam szórakoztatására, eltekertem egy zebra mellett. Míííí? Él? zebra? Az. A biciklim csendesen gurul, és a megállás is sikerült zajtalanul, és akkor csak álltunk ott és néztünk pár méterre egymástól, hogy "Jé, egy zebra!", meg hogy "Jé, egy biciklista!" Így ment ez egy darabig, én mozdulni sem tudtam a csodálkozástól, míg végül a zebra rám unt, és nyugodt léptekkel továbbállt. Kés?bb, gondoltam, ez m?ködhet, énekelek is Emil Rulezt gyakran, de eddig nem bizonyított az összefüggés a hangom és a vadak felt?nése között.

Táv: 159 km
Id?: 7:20

Legfrissebb képgalériák:

Tóga-party folytatása, Egyenlít?, Kenya









Észak-Kenya II.









Észak-Kenya I.









Dél-Etiópia III.









2006. március 13., 59. nap. Pihen? Nairobiban

Nairobi. Elárulhatom, ett?l a helyt?l kicsit tartottam. Útikönyvem egyértelm?en a turisták számára nem biztonságos városok közé sorolja. Az Upperhill Campsite persze rendben volt, itt már tegnap laktató welcome-uzsonnával vártak bennünket, és a vaskapu mögött béke honol, de azt írják, Nairobi ragadványneve Nairobbery (esetleg Night robbery). Valójában nem is akartam semmit sem csinálni sötétedés után, csakhogy a napom máshogy alakult.

A belváros gyalogosan messze van, taxizni nem szerettem volna, hiszen itt a biciklim. Így hát bringára pattantam, irány a malawi követség, ahol a beutazáshoz állítólag elengedhetetlen iratokat kellett volna beszereznem. Memorizáltam a térképet, és viszonylag egyszer?en megtaláltam a helyet, csakhogy a kapu zárva volt, belesve láttam, az udvar üres. A zörgetésre el?bújó biztonsági ?r felvilágosított, a képviseletet - három másikkal együtt – a malawi kormány a múlt év szeptemberében megszüntette. Hogy err?l a Külügyminisztériumunk miért nem tud, és miért ad hibás információt, rejtély. Hogy hogyan jutok be Malawiba, egyel?re szintén kérdéses.

Második pont a listámon a magyar külképviselet felkeresése. Szerencsére nem volt messze, könnyen megtaláltam. Itt a hivatalos iratokat, az öreg Pentaxot, és a sok-sok filmet tartalmazó csomagomat kellett felvennem, ami sokak segítségével igen kalandos út után landolt Nairobiban. Szerencsémre a konzul urat is ott találtam, így lehet?ségem nyílt egy rövidebb élménybeszámolót tartani. Visszaúton beültem a már korábban kiszemelt pizzériába, hogy számba vegyem új szerzeményeimet. Úgy éreztem, magam mint karácsonykor. Bontogattam a gondosan becsomagolt új szerzeményeimet. Fotógép, szúnyog és kutyariasztó, sok doboz film, igazolás a botswanai vízum meglétér?l, néhány kedves levél...

Mikor végeztem, elgurultam egy nagy bevásárlóközpontba, ahol miután biztonságba helyeztem a biciklit (elzárt terület, két lakat, biztonsági ?r) több mint három órát töltöttem Afrika legmen?bb internetszalonjában. Gyors hálózat, légkondicionálás, hatalmas lapos monitorok.

Közben nem vettem észre, hogy már esteledik, és pár beszerzés még hátra volt. Erre nem számítottam, de szerencsére a piros villogó fent van a bringámon, és a gps is be volt kapcsolva a zsebemben, a teljes utat rögzítette a kempingt?l, így nem kellett kérdez?sködnöm, vagy megállnom a visszaúton.

2006. március 12. vasárnap - 58. nap, Kenya

Olyan érzésem támadt, mintha Kenyának ez a része, mint egy színházi díszlet, kicsit túl van gesztikulálva. Túl burjánzó a növényzet, túl zöld minden, túl hegyes, túl tagolt, néhol túl s?r?n lakott, egyáltalán túl túl... Nem baj, csak a sok sivatag után még elég szokatlanul hat.

Azt mondtam már, hogy itt a Bike magazin? Az a Bike magazin. A rangos német hegyikerékpáros laptól két zsurnaliszta érkezett, hogy cikket készítsenek a Tour d'Afrique-ról. Az egyikük még be is áll közénk egy napra. Sokat fotóztak, szóval lassan lehet nézegetni az újságosnál, hátha benne vagyunk már a következ? számban!

Táv: 97 km
Id?: 5:24

2006. március 11., szombat - 57. nap, Kenya

Vacogott a fogam a hideg szélt?l, és a vízesés dübörgését?l már semmit sem lehetett hallani. Ekkor a Hold elé beúszott egy nagyobbacska felh?, és sötét lett. Rajtam a sor, kiléptem a szikla szélére, egy nagy leveg?vétel, és... ugrás! Huszonnyolc és fél lábnyi szabadesés után értem el a vízfelszínt. A becsapódás er?s, teljesen felpezsdített. Hol vagyok? Mit csinálok? Egy éjszakai vadvízi evez?stúrán veszek részt Kenyában! Igen, már emlékszem!

Reggel átléptük az Egyenlít? képzeletbeli vonalát. Kicsit csalódtam, nincs vörössel felfestve, mint minden térképen... Egy vas tábla jelzi Nanyuki-nál, itt kezd?dik a déli félteke. Illetve már tudom, hogy nem is épp ott. Több m?szerrel is egybehangzóan kimutattuk, tíz-tizenkét métert tévedtek a tábla felállításakor.

Furcsa még az úttest bal oldalán biciklizni. Már rég Kenyában vagyunk, ahol "balos" a közlekedés, de ez a sivatagban kevésbé számít, ott az ember arra teker, amerre lehet, vagy amerr?l a szél fúj, hogy az elhaladó autók által felvert porból miel?bb kikeveredjen. Itt viszont már nagyobb a forgalom, figyelni kell, megy is a dolog, de egy keresztez?désben ma még simán kifordultam a jobb oldalra... A reflexeim fordítva m?ködnek, és ott kezd?dik, hogy egyel?re nehezemre esik a jobb vállam fölött hátranézni. A másik pedig, hogy bizonyos szituációkban a szemkontaktus a szembe jöv? járm? utasával jön össze, mert a sof?r a másik oldalon ül. Érdekes.

Jól esett végre beérni a táborba, ami mára is tartogatott valamit. A sült oldalason túl... Vacsorakor kiderült, hogy közel telihold van, és tiszta éjszaka várható, így jelentkezhetünk egy holdfényes vadvízi evezésre. Azonnal nyújtottam a kezem. Jó emlékeim vannak a vadvízr?l, tehát nem volt kérdés számomra: igen, akarom! Kilencen jelentkeztünk, így két raftot szereltünk az utánfutóra. Eligazítás, a felel?sség nyilatkozat aláírása, felszerelés válogatás után bezsúfoltuk magunkat egy terepjáróba, indulhatunk!

Az autózás után vízre tettük a hajókat. Az els? szakasz a gyakorlásé, de a harmadik nagyobb zúgó után már összeszokott csapat látszatát keltettük, köszönhet?en határozott angol trénerünknek. Jó fej srác minden további nélkül benavigált minket egy vízesés alá, hogy mikor komoly munka árán elértük a vízfüggönyt, egy másodperc alatt három köbméter vizet kapjunk a nyakunkba. Köszi! Innen, illetve ennek a vízesésnek a tetejér?l nyílt lehet?ség a nagy ugrásra. Öten másztunk fel, öten ugrottunk. Jó móka volt. Magas volt, kicsit túl magas is, de azt mondták biztonságos. ?k tudják!
Két éve a Pruton Maxim, az ukrán túravezet? is megmondta:
- Oda ugorhatsz.
- Oda? - kérdeztem egy pontra mutatva az örvényl? vízen.
- Nem, oda. Pont oda. - fél méterrel arrébb.

A csöndesebb szakaszokon halkan, evezés nélkül csorogtunk lefelé a vízzel, figyeltük a denevéreket, az óriási fák árnyait, a felröppen? madarakat, a furcsa hangokat. Úsztunk lassan, bele az éjszakába.

Táv: 103 km
Id?: 5:14

2006. március 10., péntek - 56. nap, Kenya

Végre! Aszfalt újra! Valójában sokkal jobban szeretek terepen biciklizni, de az elmúlt pár nap után azt mondtam: elég volt. Jobban esik a sok rázkódás után az aszfalt, még ha annyit is kell fölfelé tekerni, mint ma. Egész pontosan 30 km alatt 1300 métert, a Kenya-hegy oldalán kapaszkodva. A táj szép, a nap majd minden pontjáról látható volt a havas ötezres csúcs. A meger?ltet? kaptatóért kárpótolt a látvány, majd a délutáni downhill.

Az ebédnél ültünk, mikor egy autó lassított, és a sof?r kiszólt: egy kerékpárost baleset ért a közeli faluban. Christoph, a teherautóvezet? kapta az els?segélydobozt, és a minket biztosító rend?rökkel elviharzott. Tíz perc sem telt bele, már vissza is értek Samanthával, és az összetört biciklivel. Kiderült, hogy egy figyelmetlen autós mindenféle figyelmeztetés - értsd: index - nélkül az épp hatvannal érkez? lány el?tt fordult le az útról. Hiába az er?s fékezés, Sam az oldalsó ajtónak csapódott, és nagyot repült. A minibusz megállt ugyan, de a vezet? látva, hogy ? a felel?s a történtekért, és sérülés történt, behorpadt ajtóval elhajtott a helyszínr?l. Szerencsére Sam pár kisebb horzsolással megúszta a kalandot, és egy épp, használaton kívüli els? kereket beépítve folytatni tudta a versenyt.

Én délután a háromkerek?vel résztvev? Geert-tel tekertem. Félelmetes volt látni, ahogy egy ilyen merev szerkezet, a keskeny abroncsokkal repül a fekv?rend?rökön. Így érkeztünk meg a Sportsmen Arms nev? pihen?-komplexumhoz Nanyuki-ba. A szervez?k kényeztetnek minket: ma is vastag zöld füvön verhettünk tanyát, a melegvizes zuhany, az angolvécé, és az úszómedence csak a ráadás. Ja, hogy az egész üdül? a brit katonáknak épült? Már mindent értek!

Ma a vacsoránál már csak tógában lehetett megjelenni. Mivel holnap keresztezzük az Egyenlít?t, így ma tartottuk a hivatalos Egyenlít?-tóga-partit. Jobbnál jobb kreálmányokban virított mindenki, de a pálmát Christoph vitte el, hatméteres kígyób?r tógája kiválóan illett az alkatához. Vacsora után a bárban múlattuk az id?t, oly hatékonyan, hogy a betéved? brit katonák három perc után jobbnak látták távozni :-)

A holnap hivatalos nem-verseny nap lesz, illetve a verseny az elfogyasztásra kerül? gyógyhatású szénsavas üdít?italok számában áll. Hajrá!

Táv: 72 Km
Teljes emelkedés: 1378 m
Teljes süllyedés: 864 m, (1263 - 2576 - 1952m)

2006. március 9., csütörtök - 55. nap, Kenya

Reggelre már jobban éreztem magam, így elindultam a még itt is szörnyen vacak min?ség? földúton. A rangerekkel az ebédnél is összet?ztünk, mert az útnak azon az oldalán, ahol a teherautónk állt, nemzeti park van, ezért fizetni kellett volna, vagy a másik oldalra parkolni. Igen ám, de erre semmilyen tábla, vagy felirat nem figyelmeztetett. Szerintük van tábla, igaz több kilométerre, és az ellenkez? irányban, ahol még ugye nem jártunk. Mivel se rádió, se fegyver, se túler?, se meggy?z? logika, így a fizetés elmaradt, és lévén, vége az ebédnek, a teherautó elhajtott.

Nem sokkal a napi szakasz vége el?tt, Isiolo határában nagy vihar kerekedett, ami annál is furcsább, mert az egyik helyi szerint igazi es? majd tán csak a következ? hónapban várható. árják is, mert állítólag négy éve nem esett. Mások két évr?l tudtak.

Mindenesetre a városba érve sár és hatalmas pocsolyák vártak mindenütt, szerencsénkre itt már ha hiányosan is, de jórészt aszfaltozott utak vannak újra.

A kemping a városon túl (7 km-re) igazi zöld f?vel, melegvizes zuhannyal, sült krumplival, sült kolbásszal és hideg italokkal várt minket. Mindennel meg voltunk elégedve.

Táv: 84 km
Id?: 6 óra

2006. március 8., szerda - 54. nap, Kenya

Ma lebetegedtem. Ugyan reggel rajthoz álltam, mint eddig mindig, de hamar kiderült, ez nem fog menni. Tizenöt kilométer után meg kellett állnom az árnyékban, és úgy döntöttem, megpróbálkozom a valószín?tlennel: stoppolok, és várom, hogy felvegyenek. Mivel korábban még jobban voltam, és hagytam, hogy saját járm?veink elhaladjanak mellettem, így az amúgy nagyon gyér forgalomra kellett hagyatkozzam. Azt gondoltam, bár ez elég reménytelen, de id?m van, hát várok. Körülbelül öt percen belül felt?nt egy teherautó. Expedíciós járm?, német, uniós rendszámtáblával, Africa Mundi logóval az oldalán, és vagy tíz belgával a fedélzeten. Szerencsém volt, úgy döntöttek, elvisznek. A táborban aztán sikerült kipihenni a rázós utat, órákat töltve alvással az egyik teherautó alatt.

Éjjel is furcsa dolog történt. Kicsit ijeszt? is. Arra ébredtem, hogy egy autó közeledik - ami éjjel a sivatagban elég ritka dolog - majd a tábor mellett hirtelen fékez, megáll. Emberek ugráltak le róla, tizen-tizenöten, és hangosan kiabálni kezdtek: Jambo! Jambo! (Helló! Helló!)

Bejöttek a sátrak közé, beszédükb?l kiderült, hogy nem teljesen józanok. Chatrine, akinek a sátra mellett a kocsi megállt - ahogy mesélte - épp meztelenül aludt, és a meleg miatt az es?véd? réteg sem volt fenn a vékony bels? rétegen, moccanni sem mert. Én szimpla rablásra gondoltam, de Randy határozott fellépésével hamar lecsitította az ittas erd??röket. Miután nem volt hajlandó kifizetni a kért táborozási díjat, a fejenként húsz dollárt, és a végül átadott összesen húsz dollárról is számlát kért, illetve ennek hiányában átvételi igazolást íratott, hamar vége szakadt a kellemetlen epizódnak, a társaság végleg odébbállt.

Táv: 85 km (15 km)

2006. március 7., kedd - 53. nap, Kenya

Er?s volt a kontraszt a reggeli felh?be csomagolt hegycsúcsok közötti hideg, és a délutáni kánikula között. Hiába, ennyit jelent a szintkülönbség! Óriási lejt?zésben volt részünk reggel, ahol sajnos az egyik, - ugyan kissé megrokkant, lukas, de - ivóvízzel teli kulacsom végleg elvesztettem. 1400 méterr?l így jutottam le hatszázra, ahol már kevésbé volt érdekes a zötyköl?dés.

Már délután volt, mikor egy terepjáróból kiszálló kenyai katonatiszt a nevemen szólított. Mr. Gergo? Meg voltam lepve, de azt gondoltam, hogy - az egyébként igen laza - rend?ri kíséretünk új tagja, de tévedtem. A katona udvariasan figyelmeztetett, hogy a térségben nagyszabású katonai gyakorlatot tartanak, l?nek is, de csak vaktöltényt használnak, aggodalomra semmi ok. Áthaladhatok, de az útról ne térjek le.

Innent?l terepszín? Land Roverek, bokrok mögött hasaló gépfegyveresek, árnyékban rádiózó rádiósok és tankszállító óriás teherautók között tekertem. Jól jött a figyelmeztetés. Kés?bb megtudtam, hogy az egész Rudinak volt köszönhet?, aki a gyakorlat helyszínére érve, az els? lövések hallatán felmérte a helyzetet, megfordult, és a t?le telhet? legnagyobb sebességgel igyekezett elhagyni a terepet vissza, Marsabit irányába, mígnem az említett tiszt utol nem érte dzsipjével, hogy megnyugtassa. Na ekkor kérte meg Rudi a katonát, hogy lehet?leg tájékoztassa a még hátralév? biciklistákat, a hasonló félreértések elkerülése végett. Köszi Rudi!

Táv: 99 km
Menetid?: 6:20

2006. március 6. - hétf? 52. nap, Észak-Kenya, Pihen?nap Marsabitban

Az észak-kenyai Marsabit városa zöld f?vel borított ligetes szállással várt minket. Kissé megkönnyebbültünk, mikor végre megjelent a sárga tartálykocsi, a tisztálkodást és a mosást lehet?vé tev? vízzel, és feloldhatták a víz-stoppot.

Reggel különös zajra ébredtem. Tudtam, ezek a páviánok, akik itt a ligetben éjszakáztak. Kimásztam a sátorból, csöndben, hogy figyelhessem, mit csinálnak. Mit, mit? Hát esznek! Az el?z? este felgy?lt konyhai szemétdombon kotorásztak, krumplit, répát, és más finomságokat keresve. Leginkább a megközelítés módja tetszett: ágról-ágra ugrálva, sokszor a szárítóköteleket is felhasználva jutottak el az ennivalóhoz.

Sokan voltak, de állandómozgásuk miatt nehéz volt számba venni ?ket. Kb. húszig jutottam a számolással, mikor a sátor mögül hangosabb recsegésre-ropogásra lettem figyelmes. A hajnali tompa fényben el?bb egy, majd egyre több legel? elefánt rajzolódott ki el?ttem. Hogy micsodaaa? Vadon él? elefánt? Igen! Szájtátva álltam, illetve halkan költögettem a többieket, az állatok pedig békésen legelésztek az erd?ben. Tehenek, borjak együtt. Ahogy megérezték az egyre népesebb közönséget kissé beljebb vonultak. Több se kellett!

Gyorsan beleugrottam a nadrágomba, kaptam a gépem és Monty-val elefántfotós expedícióba fogtunk. A s?r?ben egyre beljebb nyomulva egyszer csak ott állt el?ttünk egy hatalmas afrikai elefánt! 20-25 méterre legelt t?lünk. Monty célzott és l?tt. Igen ám, de a zár kattanása után Nikonja hangos tekerésbe kezdett, mivel épp az utolsó kockát exponálta a filmtekercsen. Ebben a pillanatban az állat felénk fordult, hatalmas füleit szélesen széttárta és ránk nézett. Mögötte láthatóvá vált borja is. Pár pillanatig semmi. Semmi más, csak a filmtovábbító motor visító zaja. Aztán az elefánt gyorsan megfordult, és bevágtatott a s?r?be.

Hogy hány másodperc telt el, nem tudom. Öt, tíz, vagy csak kett?? Mindenesetre az biztos, hogy több, mint ami egészséges. Kissé zsibbadt térdekkel siettem vissza a táborba.

Délel?tt mindannyian a városban bóklásztunk, a bank és a piac voltak a fontosabb célpontok. A beharangozott esti grill-partira kellett beszereznünk a hozzávalókat. Krumpli, hagyma, paradicsom, kukorica a húsok mellé, narancs, mangó, papaya, banán a salátába.

2006. március 5., vasárnap - 51. nap, Észak-Kenya

Tegnap a nagy nappali melegre való tekintettel eldöntöttük, hogy ma fél órával korábban kezdjük a távot: a szokásos 7:30 helyett hétkor. Megbeszéltük Paddy-vel, hogy mi hatkor, még sötétben elindulunk. ? már napok óta korábban indul, és azt mondja, m?ködik. Kipróbáltam, tényleg!

Julie, Paddy és én hat tízkor, még jóval napfelkelte el?tt kifutottunk a táborból. A reggeli plusz egy óra sokat jelentett, de így is csak az ebédig jutottunk, Észak-Kenya kifogott rajtunk, a délutáni 40 km-t a teherautón tettük meg. Persze semmi se jó, mikor Marsabithoz közeledve egy óriási kráter mellett vezetett az út Julie-val egyszerre kiáltottunk fel: biciklizni akarunk!

Táv: 90 km (50 km)

Addisz Abeba és Dél-Etiópia II.









Addisz Abeba és Dél-Etiópia I.









Észak-Etiópia I.









Észak-Etiópia II.









Észak-Etiópia III.








Március 4. – 50. nap

Hogy mi volt ma? Meleg! Még sötétben ébredtem: 31 fok! Most, este fél tizenegykor 34 fok.

Az út az eddigi legrosszabb. Egyesek szerint jobb, mint Szudánban volt, szerintem rosszabb. Szikláról-sziklára pattogtunk. Nincsenek alternatív ösvények, csak sziklák mindenütt. K?sivatag. Ki az aki itt biciklizik? Nem csak mi.

Furcsa, lassú szerkezet t?nt fel messze a horizonton, majd közelebb érve kiderült: biciklista. És nem ismer?s arc. Az osztrák fiú öt éve indult Linz közeléb?l, hogy fekv?biciklijén bejárja a világot. Akkor 27 éves volt, most 32 és már hazafelé vette az irányt. Kérdeztem, mit hagyott otthon, mit csinált egyébként. Elmosolyodott: „egy irodában dolgoztam”... Nekem az elmúlt alig két hónap alatt nagyot változott a térr?l, dimenziókról, világról alkotott képem. Vajon ?, aki ilyen rég úton van, nélkülöz, néha szomjazik, rendez?örsön alszik, határállomásokon napokat várakozik, saját erejéb?l ötven kiló csomaggal egymaga teker, hogyan gondol Európára? A biztonságos, civilizált és f?leg rendezett otthonra?

Miután elváltunk, úgy éreztem, egyszer? kocaturista vagyok biciklistül, Tour d’Afrique-ostul, hiába négy hónap ide, vagy tizenkétezer kilométer oda.

Táv: 85.2 km
Id?: 5.30
Átlagsebesség: 15.2 km/óra

Március 3 – 49.nap

Kenya. Eléggé hihetetlen, hogy itt vagyok. Túl négyezer kilométeren, ez több már mint a Budapest – Párizs – Budapest táv. Talán már Londonból is hazaértem volna. A Tour d’Orient (Párizs – Isztambul) „csak” 3600 kilométer.

A reggeli pakolás után együtt mentünk fel a városba. A rend?ri ellen?rzési pontnál gyülekeztünk, majd óriási lejt?zés következett. Nagyon élveztem 60 kilométerrel lefelé teperni. Itt megint nem lesz aszfalt, úgy egy hétig. Nairobi el?tt két nappal lesz majd csak útburkolat újra. És addig? Állítólag a Tour d’Afrique legdurvább szakasza következik, oopsz, akkor Szudán, mi volt?

A nagy ereszkedésnél már-már majdnem meg tudtam el?zni az élen teker? Randyt. Együtt érkeztünk egy ugratóhoz, együtt repültünk, de a leérkezés után a kormányra pillantva észrevettem, hogy a GPS nincs a helyén. Elt?nt. El?ször azt hittem, hogy a landolás volt túl er?s az amúgy gyengécske konzolhoz, így fékezés, visszatekerés, keresés…de sehol semmi.

Elindultam visszafelé, ami nem volt egyszer? sajnos, és ami nagyobb gond, eredménytelenül. A kiindulási pontot elérve bele kellett tör?dnöm, hogy nincs meg. Közben a mez?ny már messze járt, így egyedül tekertem majd’ egész délel?tt. A lefelé vezet? úton átvágtam egy csapat páviánon, az egyik anya hátán kicsinye kapaszkodott, majd sok teve következett. Óriási tevék.

Ebédnél beértem Dideat, aki épp a védelmünket biztosító rend?rökkel barátkozott. Egy fotó erejéig még a fegyverüket is megkaphattuk. Teli tárral.

Délután megismerkedtünk az egyik farmerral, aki jól beszélt angolul. Mondta, nem tarthat velünk, mert dolgozik. Nem úgy t?nt. Csak ?, meg a botja, meg egy palack víz.
Keresem a tevémet. Ja, az más! :)

A táborban kérdezték, milyen volt a napom. Mondtam csodás, élveztem. De mégis, mi történt? Elmeséltem a majmokat, a farmert, végül a GPS-t. Aztán mások is. Még mindig nem volt gyanús. Jaco vitatkozott velem egy sort, hogy észak nem is arra van, amerre én mondom. ? érzi. Aztán egy óra múlva odalépett hozzám, és elmondta, hogy egy farmer, aki jóban van a majmokkal, ezt adta neki… Kezében a leejtett készülék! Juhéé!

Táv: 83 km
Menetid?: 4:20
Átlagsebesség: 19 km/óra

Március 2. – 48. nap

Az utolsó napunk Etiópiában: összességében szép, nyugodt nap, persze késve indult. Reggel Paddyvel lementünk a barlangba ismét, hogy világosban is lássuk a tegnap esti kurutty-koncert helyszínét. Ezúttal lemásztunk a barlangba is. A bringás cip? nem a barlangászok barátja. A nedves-sáros farönkökön nem volt könny? se lemászni, se feljönni, mindenesetre érdekes volt látni, hogy a viszonylag mélyen fekv? vízlel?helyre hosszú, széles lejáratot alakítottak ki, hogy a legel?r?l az állatok is vízhez juthassanak.

Eleinte hármasban, aztán már csak Julie-val kettesben tekertünk, hogy miel?bb elérjük az etióp-kenyai határvárost, Moyabet. Etiópiából ki, Kenyába be: ez több órás ügyintézést, számos sor kiállását jelentette.

Etióp oldalon némi zavart okozott a magyar útlevél egyik rovata, miszerint: Neme/Sex : F/M. Na de, akkor F vagy M? Mondjam, vagy mutassam? Mondtam.

A kenyai belépés simábban ment, itt ötven dollár ellenében kaphattunk pecsétet, állampolgárságtól függetlenül.

Táv: 81 km

Március 1. – 47. nap

Ma aki kés?n kezdte bontani a sátrát – igen, én is - , már csak vizesen tudta begy?rni a tokjába, mert megint esett. Állítólag ez a szakasz még sosem volt ennyire es?s a Tour d’Afrique történetében. A start is es?ben történt, de aztán hamar elállt. Az ég viszont felh?s maradt, így kellemes volt a h?mérséklet. Az utat itt cserjés-bokros részek, vörös föld, kisebb hegyek szegélyezik.

A mai szakasz kis túlzással két egyenes részb?l állt. Egyenesnek egyenes volt, de síknak nem mondhatnám: le-föl, le-föl, mint egy óriás hullámvasút. Egy kis beállítás miatt utolsóként indultam, és nem kapkodtam, így egész nap szépen nyugodtan, egyedül tekertem. Tudtam, mikorra kell legkés?bb a táborba érnem, így a teljes napot „kinn” töltöttem. A fák vékony, széls? ágairól labdaként lelógó madárfészkeket akartam fényképezni, mikor egy tekn?sbékába botlottam. Azt hittem, csak egy ház, de mikor felemeltem a páncélt, nehéznek t?nt, és valaki pislogott rám bentr?l. Miután visszatettem a földre, jó fél órát kellett várnom, hogy kidugja a fejét. Nem siettem, türelmesen várakoztam. Annyira, hogy az ebéd sem várt meg, hanem elém jött. Kaptam három szendvicset, aztán el?re húztak.

A hosszú egyenes végén, némi mászás után értem el a szakasz legmagasabb pontját, ahol az út jobb oldalán egy várrom állt. A rom északi és keleti fala, a kápolna vagy torony viszonylag épségben maradt fenn. Sajnos nem tudtam kideríteni a korát, illetve hogy kik építtették, illetve mi célból, de kimondottan otthonos érzésem támadt. Hirtelen Európában éreztem magam, Visegrádon, Diósgy?rben, Boldogk?n vagy Szentléleken.

Sajnos ma baleset is történt. A gyors lejtmenet egy falun vezetett keresztül, ahol Kevin egy gyalogossal ütközött. A karambol során a gyalogos jobban, Kevin kevésbé sérült.

Táv: 126,5 km
Átlagsebesség: 19.5 km/óra
Menetid?: 6.28
Biciklivel Afrikában - Szanyi Gergő © 2006