Az Afrikát hosszában átszelő Tour d' Afrique a világ leghosszabb kerékpáros teljesítménytúrája. A 2006-os túra január 14-én startolt. Szanyi Gergő személyében idén, a túra történetében először, magyar résztvevő is van a közel negyvenfős mezőnyben. A tervek szerint az oldal hetente frissül a négyhónapos túra alatt.
     Aktuális pozíció
A GTS-Datanet műholdas kommunikációs eszközének segítségével.
Február
Február
Február 26. – 44. nap

„Welcome to the jungle”. Ez nem vicc! Ma ismét mintha klímát váltottunk volna. Eddig nem látott burjánzó növényzet mindenütt, áthatolhatatlannak t?n? erd?k, ültetvények, egészen az aszfaltút széléig. A házak is kiszorultak az út szélére, így a települések nagyon hosszúak, s?t, teljesen egybefüggnek. Mintha egyetlen hosszú-hosszú falun tekertem volna keresztül száz kilométeren át.

Egy nagyobb városon vezetett keresztül az utunk. Dillában nagy közös juice-stopot tartottunk. Ron pár napja bejelentette, hogy szeretné meghívni az egész társaságot egy fagylaltra vagy friss juicera. Dillában frissen facsart mangó, papaya, ananász és avokádó juicet, illetve ezek színes, réteges kombinációját szolgálták fel. A tízórai oly jól sikerült, hogy már délutánra járt, mire befejeztük.

Id?közben mellénk szeg?dött helyi fiatal (kávéfelvásárló egy etióp cégnél) segítségével sikerült kinyittatni az internetszalont, de a jó szándék ellenére sem lehetett a hálózati sebesség mellett adatokat továbbítani. Míg Rudíék próbálkoztak, én aludtam….Így megy ez.

A hosszúra nyúlt dillai megálló miatt rövidnek bizonyult a délután a hátralév? táv leküzdésére. Alkonyodni kezdett, majd már egész sötét lett, végül felt?nt a terepjárónk a tábor irányából. Épp jókor, akkor kezdett konfliktus kialakulni köztem és a helyiek között egy felém dobott k? kapcsán.

A tábor közel, de a szabályok nem engedik, hogy napnyugta után biciklizzünk, így az utolsó kilenc kilométert autón tettem meg.

Táv: 106 km

Február 25. – 43. nap

Félórája röpköd? szentjánosbogarakat láttam, nagyon szépek voltak, de a mai, eseménydús nap során nem ?k voltak az egyetlenek. Kezd?dött reggel a tóparton a madárcsicsergéssel, aztán folytatódott egy kicsi es?vel az út elején, aztán egy állati jó ebéddel Awasa el?tt, majd az internettel Awasaban. Sok-sok majom, négyméteres kaktuszok és burjánzó növényzet az út mentén…aztán a 105. kilométernél eltört a felnim.

Pár napja már éreztem, valami nem tökéletes a hátsó kerék körül. A fékezés darabossá vált, ami ma délel?ttre már aggasztó mérték? lett. A felnit ellen?rizve kiderült, a fékfelület a jobb oldalon egy hosszú szakaszon végigrepedt. Hátra volt még hetven kilométer, reméltem kibírja, de az egyik lejtmenetben egy kattanás hallatszott. Kitört a perem egy része, és mivel a féknek üt?dött, a bicikli er?s rángások közepette lassult. Gyorsan megálltam, és kieresztettem a leveg?t a hátsó töml?b?l, mert tudtam, ilyenkor az éles, durva törési él rendszerint kivágja a gumit. Fene! Pedig már csak 20 kilométer lett volna hátra. Két stoppal értem el a tábort.

Táv: 133 km

Február 24. – 42. nap

Hajnalban ébredtem. Az éjjeli es?nek, viharnak nyoma sincs. A tó fel?l kitartó békakuruttyolás hallatszott. Szokatlanul kellemes szállásunk akadt a Langanó-tó partján estére, napközben pedig marabukkal, pelikánokkal randevúztunk.

Február 23. – 41. nap

Megint zuhog az es?. Már messzir?l látszott, hogy közeleg, villámok a horizonton mindenütt, és most végre ide is ért. Szerencsére már bebújtam a sátramba, védve vagyok.

Ma megkezdtük a 2006-os Tour d’Afrique harmadik nagy szakaszát. Az Addisz Abeba és Nairobi közötti táv 1610 kilométer, és milyen jól indult! A 800 méteres szintkülönbség egy részét már a városban megtettük, és a nap további részében egyértelm?en érezhet? volt, most már kevesebb az emelked?. Mindenki vidáman, és nagyon hamar beért. Ugyan a tábor el?tt két kilométerrel hosszan figyeltem és fotóztam a marabukat, így is kora délután beérkeztem.

Olvasgatás, beszélgetés, gumijavítás. Csöndesen telt az id?. Éreztük, a helyiek figyelnek. Végig. Akár órákon át. Azt, hogy Sarah olvas hason fekve, 8-10 gyerek és feln?tt nézte folyamatosan a kordonon kívülr?l.

A kordon egy kifeszített zöld, amin belülre idegen nem léphet be. Kívül viszont volt, hogy több száz – nem túlzok – etióp állt, ült, feküdt, volt aki kisszéket is hozott, meg naperny?t – talán sokáig marad. A kerékpárszerelés, a sátorverés, a f?zés mind nagyon érdekes dolog, mégis a legjobb, ha valamelyikünk mosakodni indul. Valamelyik nap az amerikai Kevin azt hitte, elég messze kigyalogolt már a mez?n, és csakugyan messze volt, de nem eléggé. Valaki észrevette a meztelen fehér embert a távolban, és már rohant is vagy száz etióp gyerek felé visítozva, kacagva. A cirkusz kevésbé jó, ha mi vagyunk a f? attrakció, szerencsére engem nem zavar az efféle „népszer?ség”.

Táv: 103 km
Menetid?: 4:24

Február 22. – 40. nap, Addisz Abeba

Meglett az ellopott fényképez?gép. Csapatunk hivatalos fotósának gépe Bahar Darban a terepjáró egyik ülésér?l t?nt el. A tettesek valahogy le tudták húzni a járm? egyik ablakát, a kocsit egyébként csak pár percre hagytak ?rizetlenül. A fotós feljelentést tett a helyi rend?rségen.

Tegnap jött a hír, hogy a készülék megvan, a b?nösök pedig már a böltönben töltik büntetésüket. A szembesítés és a kamera személyes átvétele elkerülhetetlen. Sam és az egyik sof?r reggel négykor indultak, hogy id?ben megjárják az Addisz-Abeba – Bahar Dar – Addisz Abeba távot. Különféle papírok kitöltése, jegyz?könyv, tolmács, fordító közrem?ködése után a szembesítés a sértett kérésére elmaradt, de annyit lehet tudni, hogy az egyik tettes a szállodai biztonsági szolgálat tagja.

Büntetésb?l hét hétig börtönben lesznek, közben naponta háromszor a tenyerüket és a talpukat megvessz?zik. 2006-ot írunk.

Február 21. – 39. nap, érkezés Addisz Abebába

Reggel a szokásos készül?dés után, már biciklis ruhában lementünk a portugál hidat megnézni (16. századi). A híd k?b?l épült, egy sziklás vízmosást ível át, és a hídról, illetve a környez? sziklákról csodás kilátás nyílik a szurdokra. Az esti es? miatt megduzzadt patak vízesésként zúdult alá a völgybe. Kiderült, hogy a kerékpáros cip?k nem tereptúrázásra termettek, f?leg így a nagy vihar után, de a látvány, a szurdok több mint 1000 méteres mélysége, a reggeli fények minden nehézséget kárpótoltak. Jól indult a nap!

Február 20 - 38. nap

Szóval a helyzet az, hogy gyönyör? napunk volt, mégis épp azon gondolkozom, tán jobb volna lemászni innen. Az van ugyanis, hogy egy kertben van a táborunk, és mire beértem, már nem igazán volt hely, így ma a Patrícia nev? teherautónk tetején vertem fel a sátram. Aztán örültem nagyon, hogy nem fújta le innen az id?közben feltámadt szél. Most viszont, hogy bebújtam, óriási vihar kerekedett, dörög, villámlik, zuhog... Én meg egy hegy tetején , a teherautón, fémvázas sátorban... Juhé! [...]

Még a tollam is elázott. Most - másfél órával kés?bb - úgy gondolom, jól döntöttem.Összekaptam a hálózsákot, a tiszta ruhát, meg ezt a füzetet, ellen?riztem a sátor egyetlen rögzítési pontját, aztán amilyen gyorsan csak tudtam lemásztam innen. Útközben a kantin felé, - ahonnan a többieket hallottam -, felmarkoltam egy adag jégkását. Mindenki örült, hogy lát. Állítólag két éve pont itt, pont ezen a napon épp ilyen vihar támadt. Azért ez érdekes, nem?

A nap jól telt, délel?tt George-al tekertem, ami azért furi, de biztos lazítani akart.Már kilenc el?tt megejtettük az els? Cola stop-ot, ami szintén szokatlan.

Este a tábortól iránytaxival lementünk a völgybe megnézni a Debre Libanos monostort. Etiópia legnagyobb ortodox temploma 1961-ben épült. A belépésnek vannak sajátos feltételei, de mindketten megfeleltünk. Bent óriás üvegablakok, kint mozaikok díszítik az épületet. A kolostorban több, mint 500 szerzetes él.

Visszafelé már nincs taxi- mondták a helyiek, izgultunk, hogy lemaradunk a vacsoráról, de ötven perc alatt fölértünk a Kék Nílus völgyéb?l.

Táv: 86 km

Február 19. – 37.nap, a Szurdok

A második szakasz talán leglátványosabb napja - átkelés a Kék Nílus völgyén.

A táborból kb. 17 km megtétele után értük el a szurdok peremét, de már korábban is voltak sajátos jelek. Az út ugyanis párhuzamos a völggyel, így balra tekintve olyan érzésem támadt, hogy nini, itt a világ vége. A mez?k, a földek, a legel?k képe valahogy befejezetlen maradt, hiányzott a szokott horizont. Minden csak úgy elt?nt valahova, nem is olyan messze t?lem. Hogy azon túl mi volt? Semmi. Vagyis nem látszott semmi, mintha az ég folytatódna lent is.

Aztán az utolsó falun áthaladva megsz?nt az aszfaltburkolat is, megkezd?dött az ereszkedés. Ereszkedés a völgybe, amit a folyó vágott magának, majd' ezerötszáz méter mélyre. Ez olyan távlat, amit a lebeg? por miatt szemünkkel nem is tudunk átfogni, csak ereszkedünk, de nem is akárhogy! A zúzott, aprózódott k?- por úton nem ritkán 40 km/h feletti a tempó, többször alig tudtam megállni, hogy fotózzam. Mi látszik? Kisebb falvak, földek, meredek hegyoldal, sziklafalak szegélyezte út, és egy távoli hasadék a völgyben. Közel húsz kilométer ereszkedés után értem el a hidat. A Kék Nílus felett ível? egyszer? vasbeton szerkezet éppen félpályán lezárt. A szembe jöv? teherautó és a leny?göz? látvány miatt lehúzódtam, a járm? súlya alatt félelmetesen lengett a híd. A völgyben dolgoznak, és ahogy a nap második felében kiderült, a túloldal egészében munkaterület, út épül a japán kormány támogatásával.

A nap második fele szintén 1400 m szintkülönbség, csak most felfelé...

Táv: 51,4 km ( 55.3)
Menetid?: 4:00 óra

Február 18. – 36.nap

Azt hiszem, nem láttam még vadon él? ragadozót zsákmányszerzés közben. Ma délután viszont épp a madarakat bámultam, mikor érdekes dolog történt. Rájöttem, hogy a bicikli bizonyos madarak megfigyelésénél is hasznos eszköz. A felröppen? állatok általában velem egy irányban repülnek tovább, így könny? követni ?ket. Mivel Etiópiában számos csodás szín?, érdekes formájú faj él, így itt ez különösen kellemes id?töltés.

Az egyik lejt?s szakaszon egy mellettem kb. tíz méterre repül? kismadár röptét figyeltem, mikor hirtelen hátulról egy óriásinak t?n? ragadozó madár repült rá és kapta a karmai közé. Menekülni nem lehetett. Pontosan kivitelezett, tökéletes akció volt. Én meg csak gurultam tovább, a csodálkozástól jóformán tátva maradt szájjal.

Táv: 150 km
Menetid?: 7:12
Átlagsebesség: 20.8


Február 17. – 35.nap

Tökéletes bringás nap: komoly táv, kemény terepviszonyok, kiváló körülmények jellemezték. Csoportos kivonulásunkkor Bahar Dar-ból még kissé h?vös volt, de kés?bb, 25-30 fok melegben, enyhén felh?s ég mellett kiváló aszfaltút vezetett 1800 méterr?l a mai csúcspontra, 2611 méterre.

Föl-le-föl-le, majd óriási ereszkedés vissza 2000-re. Mindezt két pihenéssel és néhány fotós megállással könnyítve. A csodálatos táj, a felh?s ég és az úton el?ttem keresztülrohanó makik csapata is azt mondatta velem: Állj, gépet el?! Persze a makik elszaladtak, de sebaj, így is jó.

Az egyetlen negatív momentuma a napnak az volt, mikor az egyik utolsó lejt?s szakaszon egy 10-12 éves forma gyerek megdobott egy k?vel. Általában megfelel? magatartással (heves üdvözlés, integetés, mosolygás) el?re elkerülhet?k, kivédhet?k az ilyen incidensek, de 65 km/órás sebességnél nem alkalmas integetni. A k? a karomon ért, így inkább csak ijeszt? volt a dolog, de azonnal lefékeztem és visszafordultam. A kisgyerekek szétspricceltek, így a helyszínen maradt id?sebbekkel üvöltözhettem ki magam, hogy azután lecsillapodva már csak mulassak az abszurd helyzeten, hogy a jelenlév? etiópok legokosabbikának is csak egy yes-re futotta, bármit kérdeztem is.
- Hol vannak a kölykök?
- Yes.
- Vagy te dobtad a követ?
- Yes.
- Ez állati veszélyes, bukás lehetett volna a vége!
- Yes.
- Figyelj, te vagy az Egyesült Államok elnöke?
- Yes.


Jó, rendben. No comment.

Táv: 156 km
Menetid?: 6:48
Teljes id?: 9:09


Február 16. – 34. nap, Bahar Dar pihen?

A pihen?nap nem a pihenésé - ezt tudtam. De ilyen fáradt tán még sosem voltam. Persze az el?z? esti kimaradás, a kicsit elalvás, az emiatt kihagyott reggeli is lehetett az oka, hogy a Tana-tavi kirándulás végére alig álltam a lábamon.

A Tana-tó Afrika legnagyobb tavai közé (egész pontosan hat Balatonnyi méret? – szerk) tartozik; szállásunk, Bahar Dar ennek déli csücskénél fekszik. A kis kiköt?b?l három bádog motorcsónakkal futottunk ki a vízre, hogy megközelítsük a tó szigeteire a tizenharmadik században épült orthodox keresztény kolostorokat. A szigetek tetején kerek alaprajzú orthodox templom áll, festményeinek egy része az épülettel egyid?s. A kis szigeteken a szerzetesek kávét termesztenek.

Két sziget után visszafelé vettük az utunkat, gondolva, tán még láthatjuk a helyi víziló csordát, de pelikánokkal kellett beérnünk, a vízilovak elvonultak. A tó közepén a motorcsónak vezet?je az üres kólás palackját a vízbe merítve oltotta szomját. Elképedt kérdésemre felvilágosított, hogy ezt csak itt bent lehet megcsinálni, sajnos a partoknál már nem olyan jó a víz.

A tópart elzártabb részein él?k picike, papirusz nádból font csónakokkal közlekednek. Ezzel horgásznak, és ezzel mennek a gyerekek is az iskolába.

2006. február 15., szerda - 33. nap

Kellemes rövid táv, nem túl nagy meleg és egy óriási lejtmenet jellemezte Bahir Dar-ba érkezésünk napját. Szállásunk egy városi hotel, ahol a sz?kös zöldterület miatt volt, aki az étterem emeleti teraszán verte fel sátrát. Én szobát vettem ki ugyanott. A szoba kicsit régies, kicsit kopottas, de határozottan érdekes, számomra jó hangulattal bírt. Az ágy fölött óriási szúnyogháló, az év bizonyos szakaszaiban er?s a bogárinvázió.

A háló alatt óriásit aludtam, majd elindultam internetet keresni. Azt sajnos nem, a többieket viszont megtaláltam egy közeli bárban, ahol az etióp csapolt és üveges söröket teszteltük behatóan. Paul és a lányok a helyiekkel billiárdoztak, eközben a helyi könny? drogot, a csatot is kipróbálhattuk. A csat leveleket a száraktól megtisztítva egy csomóban kell az embernek a szájába tenni, majd rágni, rágni, rágni. A levelek íze nem túl jó, a szer hatása pedig (legalábbis nálam) megkérd?jelezhet?.

Táv: 75 km
Menetid?: 3:00

2006. február 14., kedd - 32. nap

Ez egy kiváló bringás nap volt! A beharangozott száz kilométer épp kellemesnek t?nt, f?leg mikor kiderült milyen kiváló min?ség? aszfaltozott utak vannak itt Etiópiában. A reggeli csoportos kivonulásunk Gondarból mindenkinek megadta a jó alapot. Többen egyetértünk abban, hogy a Tour d'Afrique legjobb hangulatú részei ezek.

Már a város fölé magasodó szálláshelyr?l több mint kétszáz métert ereszkedtünk, majd a tizenhat kilométeres kivezet? út után startolhatott a mez?ny. A hosszú ereszkedések, a gyors gurulások után a vízszintesnek t?n? szakaszról hamar kiderült, valójában hosszú emelked?. Etiópiában semmi sem igazán sík. Er?s mászás során elértem az els? hágót 2119 méter magasan. A látvány pazar, bármerre is néz az ember, ezen túl hatalmas felh?k díszítették az eget, óriási árnyékokat vetve a tájra. Lent falvak, tavak, furcsa k?képz?dmények, legel? csordák és emberek mindenütt.

Megkezdtem az ereszkedést, de már az els? kanyarok egyikében Midhat (*) integetett hevesen: Lassíts! Lassíts! A kanyar éles, az aszfalton felhordott k?zúzalék, az út mellett kisebb társaság, egy törött kerékpár, és Arnold a földön. Segíteni nem tudok, mondják, hajtsak tovább, már két orvos is volt a helyszínen, a ment? úton van. Gyors gurulás lefelé, majd föl-le-föl-le, fejemben a gondolatok a baleset körül kavarogtak. Végül az ebédet elérve tudtam meg: Arnold nem csupán kicsúszott a kanyarban, hanem oly szerencsétlenül esett el, hogy eltörte a lábát is. Nem azt amelyiket tavaly Szudánban, hanem a másikat, de ugyanott. Akkor már épp Gondar felé tartott, ahol a kórházban tán még az adatlapja is megvan a kartotékok között. A terv szerint amint szállítható, hazarepül. Vajon lesz-e kedve ezek után valaha is visszatérni Afrikába? Ki tudja? Valószín?leg most még ? maga sem.

Az ebéd után újabb hegyi szerpentin, ezúttal 2300 méterre, majd eddigi életem leggyorsabb ereszkedése következett. A hetven kilométer feletti óránkénti sebességet és a 60-65 kilométeres átlagot er?feszítés nélkül, csak gurulással értem el, csupán a megfelel? ívekre kellett koncentrálni, és - a történtek fényében - a felhordott köveket kerülgetni figyelmesen. Félelmetes! Akarom mondani: félelmetesen jó!

* Mai jó hír, hogy az elmúlt két napban Midhat megoldotta a szudáni kiutazásának problémás részét, így ismét velünk van.

Táv: 102 km
Menetid?: 4:50
Maximum sebesség: 78,5 km/h

2006. február 13., hétf? - 31. nap

Gondari pihen?nket a Goha hotel kertjében tartottuk. A hotel magasan a város felett, egy hegyen épült, így a teraszról az egész környéket beláthattuk.

A hotel éttermében sok pincér dolgozik, kis hatékonysággal. Voltak, akik bosszankodtak, én csak mulattam, a talán nem is csak látszólagos zavarodottságon, hogy ki mib?l, mennyit és milyen sorrendben rendelt, hogy fizetett-e már, vagy csak a visszajáróra vár fél órája. Az esti büfé viszont remekül sikerült, és két születésnapost is tortával köszöntöttünk. Nem utolsó szempont, hogy a szudáni szesztilalom után itt végre lehet sört kapni. Valójában, ha nem is komolyan, de ezt már a határátlépéskor megünnepeltük. :-)

Este taxiba vágtuk magunkat, hogy elérjük a még nyitva tartó, és gyorsnak mondott internetszalont. Hát, éppenséggel nyitva volt, de olyan lassan m?ködött, hogy semmit sem tudtam elküldeni. Rendben, majd máskor. Záráskor a taxink már várt az ajtó el?tt, ahogy megbeszéltük, és már suhantunk is vissza a hotel felé. Ahogy errefelé szokás: lámpák nélkül.

2006. február 12., vasárnap - 30. nap

A hosszú, hét napos biciklizés utolsó napján komoly, 1000 méteres szintkülönbséget kellett leküzdenünk. A tegnapi szállás 1233 méteren volt, a mai 2367-en! A táj leny?göz?, madarak, fák mindenütt. Szinte az egész napot fotózással töltöttem.

2006. február 11., szombat - 29. nap

Hölgyeim és Uraim! Biztonsági öveket kérjük bekapcsolni, emelkedünk! És tényleg! Hatalmas hegyvonulatok, széles és hosszú völgyek között vezet a poros út, egészen egyértelm?en felfelé. Irány az Etióp-magasföld!

Ami felt?nt: az etiópok sokan vannak. Nem csak a falvak közelében, hanem mindenütt. Akár merre néztem, mindenhol láttam valakit. Tehenet terelgetni, füvet, fát gy?jteni, vagy csak úgy ücsörögni az árnyékban.

A gyerekek messzir?l szaladnak, hogy egy kicsit közelebbr?l lássanak. Még mikor az ember azt hinné sehol senki, végre egy kicsit egyedül lehet, már fel is hangzik a háta mögött: You! You! You! Idegen fehér ember láttán ezt skandálják a gyerekek. Ezen túl a Give me money!, Give me birr!, Give me a pen! mondatok ismertek szélesebb körben. Ja, és a kevésbé célirányosak közül a Where are you go? Így.

Táv: 96 km
Minimum magasság: 707 m
Maximum magasság: 1235 m
Emelkedés: 1086

Képgaléria: Szudántól délre III.>>









Képgaléria: Szudántól délre II.>>









Képgaléria: Szudántól délre >>








2006.február 10., péntek - 28. nap

Az utolsó napunk Szudánban, vidáman telt. A sárga füves mez?k, dimbes-dombos vidék és madárdal kísért minket egészen a az etióp határig.

A gallabati kilépés sem sokkal egyszer?bb, mint az országba való belépés volt. Ugyan a kilépési díjat - igen, ilyen is van, csak nem tudom mi van, ha nem akarja valaki megfizetni :-) - elengedték a csapatunknak, de újabb form (ugyanolyan mint az egyik érkezési volt) kitöltése és beadása után, valamint az útlevél hosszas tanulmányozása után végre megkaptam a kilépésre jogosító pecsétet... amit aztán senki sem ellen?rzött.

S?t, az egész határ nem hasonlított igazi határhoz. Az utca végén egy híd, a hídon túl Metema, az etióp határváros. Az emberek mászkálnak fel 's alá, nincs sorompó sem. Mi is egyszer?en átsétáltunk a picinyke hídon, a túloldalon pedig gyerekek mutatták meg melyik a határ?rség "épülete". Erre szükség is volt, hiszen magunktól aligha találtuk volna meg, hogy melyik sárral tapasztott, nádfedeles kunyhó a hivatal. Az ajtónyíláson csak lehajolva fértem át, bent asztal, székek és a kintr?l besz?r?d? fény. Újabb egyszer? formula kitöltésével hamar végeztem itt, pénzváltás a hirtelen mellém lép? embernél, aki a fényképes kit?z?jére mutogatva bizonygatta, ? a hivatalos pénzváltó itt. Egy amerikai dollárért 8,3 etióp birrt fizetett. Egy birr így körülbelül 24 forintot ér.

A határátlépés nem volt mindenkinek ilyen egyszer?, s?t! Midhat fennakadt a szudáni bürokrácia hálóján. Közismert személyr?l van szó, mégis igazolásokat kértek a meglév? érvényes útlevélen, vízumon felül, hogy tényleg sportoló-e, tényleg tagja-e a kerékpáros szövetségnek. Ezeket nagy nehezen sikerült beszerezni, és másolataikat Kartúmból egy közeli falu egyik hivatalába telefaxoltatni. Ezekkel felszerelkezve a hivatalba lépve újabb elutasítás következett, szükség van a katonai szolgálat letöltését igazoló, vagy a felmentési papírokra. Ez már nehéz dió, és mikor Midhat és az egyik dél-afrikai szervez?nk kifogásolta, hogy miért a hivatali id? végén kell újabb igényeket támasztani, a tisztvisel? ordítozva kidobta ?ket az irodából. A valódi ok sokkal inkább az lehetett, hogy Midhat nem arab, hanem núbiai, és nem muszlim, hanem keresztény...

Táborunk a vámudvar, ami láthatóan a tehenek birodalma. Nem t?nt túl higiénikusnak. Nem is volt az.

Táv: 65 Km
Menetid?: 3:50


2006.február 9., csütörtök - 27. nap

Gadarefb?l még két nap a határ. A városból széles földúton jutottunk ki, kellemes hátszél kíséretében. Nádfalvak két oldalt, ebéd után pedig egy darabon új aszfaltburkolat. Vadiúj, úthengerrel.

Utolsó szudáni szállásunk a tarlón, kérges, darabos földön volt, ahol nehéz volt megfelel? helyet találni a sátraknak. Ezen túl este is harmincnégy fok volt, és állt a leveg?.

Táv: 95 km
Menetid?: 5 óra
Átlagsebesség: 18,9 km/óra

2006.február 8., szerda - 26. nap

Gyötrelmesen hosszú napunk volt ma. Folyamatosan negyven fok feletti h?mérséklet, er?s, szemb?l fújó szél és nagy forgalom jellemezte. Sokszor kellett az útpadkára menekülni a kamionok miatt. Ilyenkor nem csak a lökésszer? szembeszél, hanem a járm?vek motorjából kiáramló forróság is bántó.

A kanyarokat itt nem közlekedési táblák, hanem féknyomok, oldalukra borult autóroncsok, kiégett buszok, teherautók leborult és otthagyott, sokszor szennyez? rakományai jelzik.
A sivatag teljesen elt?nt, Kartúm után a táj m?velhet? mez?gazdasági területre váltott. Leginkább f?félék susognak míg a szem ellát, nagy csordák legelnek, és egyre inkább szarvasmarhacsordák, nem csak kecskék, mint északon.

Gadaref-ben a helyi sporttelepen sátraztunk, és ahogy a helyi er?s fiúk befejezték az edzést, az elöljáróság finom, és b?séges, el?re porciózott vacsorával vendégelt meg bennünket.

Táv: 129 km
Menetid?: 6:54
Teljes id?: 9:32
Átlag: 18,7 km/óra

2006.február 7., kedd - 25. nap

Bekövetkezett. Ma reggel kaptam a túra els? defektjét! Szerencsés módon eddig elkerült a baj, nem buktam, és nem volt más technikai jelleg? problémám sem, jól bírja a Crux. Ma reggel azonban defektes els? kerékkel várt. A gyors töml?csere után kiderült, hogy a tartalék alkatrész is ereszt, így a pót-pót bels?vel tudtam csak elindulni, jóval a többiek után. A mai nagy táv miatt a szokásos egy helyett két frissít?pontot iktattak be, amit mi természetesen továbbiakkal egészítettünk ki.

A táj itt már egészen más, mint Kartúmtól északra volt: nem a sivatag, hanem a m?velt területek a jellemz?ek. A tapasztott vagy vályogtéglás, rakott fallal körülvett, szögletes épületeket nádból, háncsból készült falú, jópofa csúcsos zsupfedeles kunyhók, házak váltották fel.

A domborzat is tagoltabb, az út két oldalán sziklák, dombok emelkednek, sokszor füves, fás az oldaluk, nem oly kopárak. Egy ilyen dombocska mellett vertünk tanyát. Épp ott, ahol a tavalyi TDA. És hogy miért fontos ez? Mert ez volt akkor Alfonz utolsó szálláshelye. Az állítólag mindig vidám svájci résztvev? a másnapi szakaszon hunyt el szívrohamban. Randy megindító beszéde után csöndesen vacsoráztunk, majd én is kavargó gondolatokkal a fejemben tértem gyorsan vissza a sátramba. Másnap reggel, az egyik fa tövében lév? jelképes emlékhelynél többen tárgyakat, virágot, verset hagytak hátra...

Táv: 152 km
Menetid?: 6:45
Átlag: 22,5 km/óra

2006. február 6., hétf? - 24. nap

Bevonulásunkhoz hasonlóan, kartúmi távozásunk is kissé zajos volt. Az ismert formáció - vijjogó rend?rautó elöl, tehergépjárm?veink hátul - úgy nyolc-tíz helyi bringással b?vült. A helyi kerékpárosok viccesek. Egyrészt szudániak, tehát mindig mosolyognak, másrészt felszerelésük is vegyes képet mutat. Tiritarka kerékpáros mezeik többnyire nem mai, de láthatóan megbecsült darabok, szemüvegeik az egyszer? napszemüvegek közül való áramvonalasabb modellek. A biciklieik els? ránézésre is legalább húsz-huszonöt éves darabok, régi, márkás országúti bringák, olyanok, amiket akár még mi is hazavinnénk egy-egy amszterdami, vagy párizsi lomtalanításról.

A városszéli rövid frissít? és pihen? után startolt a mez?ny, kivéve Philippát, akinek defektje volt, és engem, aki segített neki megjavítani azt. Én megragadva az alkalmat, hogy Kartúmban még van GSM lefedettség, elintéztem egy telefont, majd a lemaradást egy épp jó tempóban haladó teherautó mögött igyekeztem behozni. Közben eszembe jutott, hogy ez "hivatalosan" is veszélyesnek min?sül, de túl nagy volt a kísértés, így az els? Coke-stop-ig mögötte szépen, szélcsendben tekertem.

A hosszú út ugyan aszfaltozott, de a szélessége nem szabványos, így ha szemb?l, és hátulról is közeledik járm?, jobb a padkára húzódni, még ha ott nincs is aszfal, és tizenöt centiméterrel mélyebben is van. Örültem, hogy fent hagytam a terepküls?ket!

Állati meleg nap volt, így azon túl, hogy több megállót tartottunk, jól jött, hogy a végállomáson a helyi vezetés frissít? italokat és gyümölcsöket tartalmazó uzsonnacsomagokkal várt minket.

Táv: 142 km
Menetid?: 5:30
Átlagsebesség: 25,4 km/óra


2006. február 5., vasárnap - 23. nap, Kartúm, pihen?nap

Reggel azzal ébredtem, hogy többen elveszett elektronikus eszközeiket keresik. Hogy hol vannak? Nálam! Este, mikor az egyetlen elektromos aljzat mellett az udvaron befejeztem a munkám, és elkezdtem összepakolni, észrevettem, hogy az elektromos elosztóm körül több minden tölt?dik, vagy épp csak ottmaradt. Egy laptop, egy tükörreflexes fényképez?gép, néhány átalakító, akkutölt? maradt ?rizetlenül. Jobbnak láttam ezeket begy?jteni a sátorba, mert nem volt egyértelm?, hogy mennyire zárt, vagy biztosított a telep éjjel. Ki-ki visszakapta az elveszettnek hitt kütyüjét, és mindenki boldog volt.

A nap szinte teljes egészében a naplórészletek begépelésével, képek válogatásával, átméretezésével telt, csak a szemközti irodaház büféjét látogattuk meg rendszeresen. A helyi étkek mellet, nyugatias nevek az étlapon: hot-dog, hamburger, persze, mikor megkaptam, láttam, nem pont ugyanarról van szó. Itt a hamburgerbe jár egy kerek alakúra sütött tükörtojás is, és ha rövidebb a sült virsli, mint a kifli, már rakják is mellé a másodikat. Saláta, joghurtos öntet, és kinek-kinek ízlése szerint csíp?s szósz. Potyogó könnyeimet látva a többiek megjegyezték, hogy tán nem is vagyok igazi magyar! Vagyok is, szeretem is a csíp?set, de ez…. pokoli volt!

Holnap új szakaszt kezdünk. És hogy jó dolog a Tour d'Afrique, arra megérkezett a bizonyíték: Arnold. A holland kerékpáros tavaly egy Szudánban szerzett lábtörés miatt utazott haza Etiópiából, majd sérülése gyógyultával Namíbiába tért vissza, hogy az utolsó etapon még részt vehessen. A társai ezzel fogadták: "ha láttad volna Tanzániát, gyönyör?!" Arnold ekkor elhatározta, hogy egy évvel kés?bb, azaz az idén teljesíti a kihagyott szakaszokat!


Újabb képgaléria került fel néhány egyiptomi és sok núbiai-sivatagi képpel. >>







Két képgaléria még Egyiptomból:


  • Búcsú Egyiptomtól >>

  • Edfui életképek és a Hórusz-templom >>




    2006. február 4., szombat - 22. nap

    Ma id?futam (így hívják?) versenyt tartottunk. Reggel, félperces indítási id?közökkel, egyesével startoltunk, hogy kiderüljön, ki a leggyorsabb a kijelölt tizennyolc kilométeres szakaszon.

    A kellemes hátszélben negyven kilométeres, vagy nagyobb óránkénti átlagsebességeket értünk el, még úgy is, hogy többen terepgumival, illetve teli hátizsákkal vágtak neki. Eredmények kés?bb.

    A befutó egy rend?rkordonnál volt, aminek a praktikus oka az volt, hogy ett?l a ponttól csak rend?ri kísérettel juthattunk be az els? Tour d'Afrique szakasz teljesítését jelent? szudáni f?városba, Kartúmba.

    Csoportos haladásunkat távoli tompa puffogás kísérte. Lövések? Igen, de csak katonai gyakorlat, mondták a helyiek. Reméltem, nem a mozgó célpont a mai feladat!

    Kartúmban fennakadást okoztunk a közlekedésben. Szirénázó rend?rautó elöl, kamionjaink hátul, hogy védve legyünk, így is az aszfaltsáv melletti homokos padkán, vagy az ellenkez? irányú sávban el?ztek minket a türelmetlenebbek. Az oldalsó utcák forgalmát mi magunk zártuk le folyamatosan, a keresztez?désekbe be-be állítva egy-egy er?teljesebb önkéntest. Át a hídon, ami épp a Fehér- és a Kék-Nílus összefolyása felett ível át, majd keresztülvágtunk a városon, nem kis felt?nést keltve.

    A parton átvághattunk egy egyébként lezárt kormányterületen, minisztériumok sora el?tt haladtunk el mire elértük a Kék-Nílus Vitorlásklub telepére, ami nem csak nevében, de a temérdek Pepsi-logó, meg a kékre festett korlátok, oszlopok miatt is kék. A parton sátorozunk, szemben a hajógyár, a kiköt?ben vitorlások ringatóznak, kicsit feljebb a homokpadon egy ottrekedt és teljesen üres turistahajó vagy komp. A szél folyamatosan és állandó er?vel fúj a folyó fel?l. Pakolás, mosás és már indulunk is a vacsorára. Buszokba szállunk, hogy a Szudáni Kerékpáros Szövetség meghívásának eleget téve remek halvacsorát költhessünk el egy étterem fels? szintjén. ?k is biciklisek, ismerik a helyzetet: akinek nem elég az amúgy is rendes adag, már kapja is a következ? tálat :-)

    Hazafelé megállítjuk a taxit, nekünk itt jó, és a gyors, olcsó és tiszta internetszalonban vesszük fel az elejtett fonalat. Két óra után gondoltam, kiszaladok a boltba üdít?ért. A szemközti piac felé indulva véletlenül a központi rend?rlaktanyába sétáltam be, és már csak a priccsekkel teli kaszárnyában t?nt föl, rossz helyen vagyok. Ekkor már szóltak is, hogy semmi keresnivalóm itt, így végig szélesen vigyorogva az abszurd helyzeten, távoztam a piac irányába.

    Az esti zárás el?tti nyüzsgés, zöldségesek, hentesek, buszra várakozók és koldusok, meleg színek, különös szagok. Elragadó hangulat. De már vágtattam is vissza, a három palack üdít?ért két dollárt leszurkolva, amir?l valójában csak én tudtam mennyit ér, az árus nem, de biztos voltam benne, hogy jobban járt, mintha dinárt adtam volna.

    A netcafe zárásakor a jól öltözött férfi odalépett, figyelmeztetett, hogy már csak negyed órám van, és ha esetleg azalatt befejezem az jó, de ha tovább tart... Befejeztem, holnap is van nap, mégpedig pihen?nap, ami után egy újabb, sokkal nehezebb szakasz következik: a Szurdok.


    2006. február 3., péntek - 21. nap

    Homokviharban biciklizni? Igen!

    Különös nap volt a mai. Már hajnalban egyre er?söd? szélre ébredt mindenki. Ez sem a nyugodt alvást, sem a pakolást nem segítette. Sarah kiabált: „A sátram! A sátram!” Aztán valaki elfogta a repül? sátrat, amihez az esti szélcsendben nem használt cövekeket. Tanulságos!

    Oké, hogy megint szél van, de vajon jó irányba fúj? Aha, vigyorogtak a többiek, ezúttal hátulról, és nem kis er?vel. Randy egy gyors eligazításon közölte, tíz kilométerrel megemeli a mai távot, ebéd hetvennél, a vége 130-nál. Két óra egynéhány perc alatt elértem az ebédet, még szinte meg sem éheztem. Nem teljes hátszél, körülbelül 45 fokos szögben el?bb balról, majd jobbról tolt el?re. A reggeli országúti szakasznak is voltak homok-átfúvásos részei, és a horizont, mintha párás ködös lett volna, de ahogy a tonhalas-homokos szendvicseinket az egyik teherautó rakterébe bújva ropogtattuk, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a helyzet súlyosbodik. Megkérdeztem az egyik African Routes-fiút, Erroll-t, hogy ez most akkor egy homokvihar? Flegmán közölte: Ez csak egy kis szél.

    Aztán délután a terepszakaszon megtudtuk, mi a homokvihar. A látótávolság drasztikusan lecsökkent, a délel?tti 200-300 méterr?l 10-20, majd 5 méterre, de figyelni kell nagyon, mert a teherautó sof?rök sincsenek radarral felszerelve. Csendben tekertünk Diederrel, hunyorogva kerestük a megfelel? nyomot, és megállapítottuk: síszemüveg, az kellene ide! És csakugyan, olyan volt, mint mikor a friss havat kavarja a szél, még az elakadt autókat is épp úgy tologatja mindenki, nekünk is jutott feladatból.

    Apropó szemüveg! Gondban vagyok. Pár napja, mikor az egyik közös városi átkelésen Chatrine defektjét javítottuk, elt?nt a bringás szemüvegem. Valahogy. Lehet, hogy csak ott felejtettem, bár elég körültekint? szoktam lenni. Ez baj, mert a nálam lév? tartalék lencse is ebbe a keretbe passzolt volna. A pót-pót szemüveget el?halászva derült ki, hogy ennek a lencséit a homok finoman mattra csiszolta a zsákban. A két vakfolt fölött ugyan biciklizéskor épp ellátok, és jobb, mint a semmi, de közel sem ideális az állapot. Vennék én itt, de ahogy látom a helyi divat diktálta kínálat nem épp extrémsport orientált. Valaki küldhetne nekem egy (két) újat! :-) Köszönöm!

    Táv: 131 km
    Menetid?: 4:40
    Átlagsebesség: 28 km/h


    2006. február 2., csütörtök - 20. nap

    Midhat nap. Ma gyakorlatilag a starttól a célig Midhat társaságát élveztem. Eközben megtudtam, hogy valójában fehér ember, hogy merre épül a negyedik katarakta nílusi duzzasztógátja, hogy hogyan vigyük haza elkóborolt krokodilunkat, hogy hogyan lehet, illetve hogyan nem kígyóval a zsebben biciklizni. Valamint, hogy az egy nap alatt összegy?jthet? hetvenkét skorpió befér egy kis hátizsákba, és hogy Darfurban nem történt egyéb, mint egy-két egyszer? rablás, semmi komoly. Hmmm.

    Pár napja Midhat azonnal nagy cimborájává fogadott, mikor kiderült rólam, hogy magyar vagyok, hiszen az ? barátn?je is magyar, és ugyan most még Olaszországban tanul, de kés?bb minden bizonnyal Szudánba költözik, másrészt maga Midhat is magyarabnak vallja magát, azaz ahhoz a kis núbiai csoporthoz tartozik, akik magukat nem is teljesen alaptalanul a magyaroktól eredeztetik. Ma már muszlimok, de a csecsem?k homlokára keresztet rajzolnak, ahogy az ételre is olykor.

    Midhat felhúzta a biciklismezének az ujját, hogy ugye látom, ? csak lebarnult a naptól, máskülönben fehér. Ja. Aztán megmutattam neki, milyen a fehér b?r... :-)

    Midhattal jó biciklizni, mert kifogyhatatlan a különféle történetekb?l, ahol többnyire ? a f?szerepl?, és látszólag mindenkit ismer. Ez jó, még azt is beleszámítva, hogy minden büfénél megálltunk beszélgetni a cimborákkal. Ez valamelyest oldotta a feszültségem, az egész napos borzasztó szembeszél miatt teljesen er?met vesztettem. Midhat elöl, töri a szelet, én követem. Este hat után, szinte utolsóként értünk be, épp azon a szakaszon, ahol tavaly ? volt a leggyorsabb.

    Táv: 127 Km
    Teljes id?: 10:13
    Menetid?: 6:40


    2006. február 1., szerda - 19. nap

    Itt mindenki egy ev?gép.

    Felmerült bennem, talán kicsit sok lesz a cukor, de megnyugtattak, elég az a naponkénti tekerés során. A reggelink valami furcsa ízetlen massza, talán zabkása lehet. Olyannyira jellegtelen az íze, hogy sok tejporral, barna cukorral, juharsziruppal nyakon öntve is csak édes, tejes és szirupos, és valószín?leg tápláló és rostos. No de minden nap?!? Igen. Minden nap. Vagyunk páran, akik néha kenyeret csenünk ilyenkor a raktárból, hogy valami szilárd is legyen a gyomrunkban.

    Persze motivál, hogy ebédre vár minket a tonhalas szendvics, hajtani kell. Két vagy három tonhalas szenya, utána desszertnek egy vagy két mogyoróvajas-juharszirupos. Grapefruit, narancsok, pár szelet dinnye. Stminade nev? energiaital a kulacsba, és már indulhatunk is tovább.

    Délután a kólaszünetek között egy-egy energiaszelet: s?r?, édes és tömény, hogy csak komoly küzdelem árán lehet a falatot lenyelni bel?le. Érkezéskor egy tányér leves vagy egy bögrényi tésztás étel, a zacskós-csakforróvízkelhozzá típus, gyümölcs, majd este hétkor a vacsora, ami vetésforgószer?en tésztás, rizses, krumplis, zöldséges, darált húsos, darabolt húsos, hústalan, világos vagy sötét szószos, mindig sótlan, de legf?képp sok! Olyan még nem volt, hogy bárki éhen maradt volna.

    Els? körben, - f?ként a vegetáriánusok adagjainak védelme érdekében -, kanadai szakácsunk, Miles és fiatal fotósunk segít kiosztani az ételt a sorakozóknak, de a második, vagy a harmadik menetben már ki-ki maga rakhatja újra tele a tányérját.

    Jöhet a tea-time! Tea, kávé vagy forró csoki, szigorúan dupla tejjel, sok cukorral.

    Itt jelzem mindazoknak, akik kedvelték helyes kis pocakom, hogy a fentiek ellenére most két lyukkal beljebb csatolom a derékszíjam, mint induláskor. Azok pedig, akik az egysíkúnak t?n? étrend miatt aggódnak, megnyugodhatnak: a pihen?napokon szabad a pálya, és már biztos, hogy az egyik közeli alkalommal el is sétálok a piacra hagymáért, tojásért, paradicsomért és paprikáért, hogy óriási tojásos lecsóval örvendeztessem meg magam. Jaj, de jó lesz!

    Táv: 109 Km
    Teljes id?: 8:58
    Menetid?: 6:55


  • Biciklivel Afrikában - Szanyi Gergő © 2006