Az Afrikát hosszában átszelő Tour d' Afrique a világ leghosszabb kerékpáros teljesítménytúrája. A 2006-os túra január 14-én startolt. Szanyi Gergő személyében idén, a túra történetében először, magyar résztvevő is van a közel negyvenfős mezőnyben. A tervek szerint az oldal hetente frissül a négyhónapos túra alatt.
     Aktuális pozíció
A GTS-Datanet műholdas kommunikációs eszközének segítségével.
Május
Május
2006 május 13. szombat - 120., az utolsó nap

Reggel egy rég hallott dallam ébresztett mindenkit: Allah Akbar! kántálta a müezzin, ami majd minden reggelünk kísér?je volt több mint egy hónapon át! De már olyan régen volt mindez, és olyan távoli az arab világ! Természetesen ez itt most nem él?, az ima Johnny egyik hajnali videofelvételének hangsávjáról szólt. A sátrak között végigfutó nevetés jelezte, hogy talált a tréfa. nehéz volt kikászálódnom, piszkosul hidegnek éreztem az id?t, tisztára ?sz. Azaz pontosan az. Brrr... Sátor pakolás - az utolsó itt. Furcsa.
Reggelire szuper omlettet csináltunk, megint vállaltam a sütögetést, majd miután a legtöbben az este kapott mezben jelentek meg fotóztuk egymást, meg magunkat másokkal.
Sikerült ismét igen kés?n elindulni, Paddy, Juliet, Kevin, Dieder, meg én. A f?úti elágazóban lév? étteremben reggel kilenckor sörözni kezdtünk, ilyen sem volt még és több alkalom nem lesz, hát hajrá! No persze szinte csak képletesen, elhúzni nem lehet az id?t, mert a találkára mindenkinek pontosan be kell érnie! A mai menetrend a legszigorúbb a túra folyamán, Henry láthatóan ideges miatta, mindennek jól, és pontosan kell mennie! Épp ezért eléggé meg kellett nyomnunk a találkozóig hátralév? 70-75 Km-t. Szerencsére csak rövidebb ideig esett, így nem volt különösebb gond. Illetve az én még mindig meglév? lassú defektem miatt meg kellett állnom többször felpumpálni a kereket, foltozni, cserélni, nem volt id?.
A parton gyülekeztünk. A felh?k közül ki-ki bukkanó Tábla-hegy jellegzetes kontúrja szolgált háttérül, a búcsúzkodó, ölelkez? társaságnak, nagy a nyüzsgés, TV-sek, fotósok, helyi bringások jöttek-mentek közöttünk. Egy pillanatra felt?nt, hogy Matt az utolsó 15-20 Km megtétele el?tt a fejjel lefelé fordítot kerékpárja mellett térdel, és láncot olajoz, váltót állít... :-) Ilyen egy gy?ztes!
Chatrine is tud majd biciklizni a befutónál! Irmie Bush férje és gyerekei - akiknél a lábadozás heteit töltötte itt Fokvárosban - szereztek egy tandemet, így annak hátsó nyergében keresztül tud gurulni a célvonalon. Tetszik az ötlet!

A befutó

A városban - szerintem a minél nagyobb felt?néskeltés végett - ide-oda vonulva jutottunk el a partra, aminek egy üzletekkel, éttermekkel teli, forgalmas részén állították fel a cél-kaput. Még egy kisebb baleset is megszakította a konvoj haladását. A háromkerek? tisztázatlan körülmények között egy másik biciklivel történt ütközés következtében felborult, de szerencsére az ijedtségen túl senkinek nem lett nagyobb baja. A Waterfront-ra leérve láttuk, rokonok, barátok és viszonylag nagy számú néz?közönség gy?lt össze. Furcsán éreztem magam. Tudtam, engem nem várhat senki, mégis a célvonalat keresztezve reménykedve pislogtam körbe. Rövid frissít? után megkezd?dhetett a záró ceremónia. A koreográfia szerint nemzetiség szerinti csapatokban vonultunk be, ahol a korábban megkapott nemzeti lobogókat a megfelel? helyre beillesztve juthattunk el a színpadra. Mikor hallottam a zászlóról, kicsit izgultam, hogy ey rendes mai magyar lobogó legyen, hallottunk már furcsa esetekr?l a témában, de kiderült, aggodalomra semmi ok, rendes piros-fehér-zöld, és a sávok sorrendje, iránya is stimmel. Dobogó, eredményhírdetés, beszédek, kicsit fázós botswanai táncosok m?sora és az emlékérmek átadása következett. Taps, mosoly, sírás... vége.

Vége? Ennyi? Megcsináltuk. Mi lesz ezután?

Mi lehet? Nem tudom. Más lettem, máshogy látom a világot. Többet tudok, és még többet akarok tudni. És nem csak Afrikáról! Tudom visszatérek ide, és még sok - a túra során érintett - helyszínre, a kérdés csak az mikor, és biztosan tudom, az más lesz, nem ez, nem ilyen, pedig jó volt, nagyon jó. Egyrészr?l nagyon hiányoznak az otthoniak, oly rég nem láttam ?ket, másrészr?l meg csak mennék tovább... velük, így, tovább.

Táv: 90,4 Km
Id?: 3:55


2006. május 12. péntek 119. nap

Táv: 145 Km
Id?: 5:10


2006. május 11. csütörtök 118. nap

Táv: 115 Km
Id?: 5:15


2006. május 10. szerda 117. nap

Hogy milyen volt a mai nap? Lassú. hosszú, nehéz. Igazából semmi különös, de egyhangúan ez volt a vélemény. Tovább haladtunk délnek az N7-es f?úton, ami egy tökéletesen kiépített és viszonylag forgalmas országút. Sehol sem vízszintes.Érdekes módon nem sík, de nem is igazán hegyes, még dombosnak sem lehet nevezni, mert nem , vagy csak nehezen meghatározható mi van fent, mi lent, mi mett?l-meddig tart. Hullámos! Ezaz!
Szóval tekerni a végeláthatatlan aszfaltcsíkon, hullámra fel, majd gyorsan le, kétoldalt a kerítéseken túl ugyanaz a kopár vidék, csak ritkás f?csomók n?nek, semmi más.

Az autósokkal olyannyira elmérgesedett a helyzet, hogy este a célvonalnál az a hír várt, hogy egy bejelentés nyomán a rend?rség utasítására új útvonalat kellett találjanak Fokváros felé. Az N7-esen többé nem kerékpározhatunk. Randy-nek több száz kilométert autózva sikerült új útvonalat találnia. Ez errefelé nem is olyan egyszer?, mert a környez? földek javarészt magántulajdonban vannak, és a behajtás engedélyhez kötött. A tulajdonosok sokszor nem a földjeik közelében élnek, így az engedély beszerzése nem gyors folyamat. Szerencsére még id?ben találtak egy nem magán utat, amin tekerhetünk.
Számomra szuper hír, hogy földút! Micsoda megérzés! Tegnap el?tt este úgy döntöttem a terepgumikat a biciklin hagyom, és azokkal fejezem be a versenyt. Most nem kell cserélnem, és a terepet különben is jobban szeretem. A másik hír, hogy az új út egy borút mentén halad. Hááát, kíváncsian várom!
A mai kimerít?nek t?n? szakasz három megállására három alvás is jutott. Feltölt?dni muszáj!

Táv. 148 Km
Id?: 6:08


2006. május 9. Kedd 116. nap

Táv: 120 Km
Id?: 4:45
Max seb.: 79,1 Km/h!


2006. május 8. hétf? 115. nap

A délel?tt borzalmas volt! A körülbelül harminc kilométer hosszú emelked?t óriási szembeszél nehezítette. A maximális sebesség 15 Km/h, átlagosan inkább 10-12. Ezeken túl az autósok sem szeretnek bennünket. Nemcsak hogy nem lassítanak, de picit sem kerülnek, oldaltávolságról nem is hallottak. Százhússzal tépnek el pár centiméterre a kormány végét?l, dacára, hogy üresek az utak. Valaki még a közlekedésrendészetet is kihívta. El?ször csak mosolyogtunk, meg integettünk a két csinos rend?rlánynak, de mire a kék villogót bekapcsolva visszafordultak és ?k is integettek, hogy álljunk meg, már nem mertünk visszamosolyogni. Figyelmeztettek, hogy a KRESZ szerint - itt is - csak az útpadkán kerékpározhatunk és az egymás mellett kettesével tekerést felejtsük el! Végül megegyeztünk, hogy ugyan a záróvonalon kívül libasorban haladva, de az aszfalton fejezhetjük be a mai napot.

Táv. 161 Km
Id?: 6:30


2006. május 7. vasárnap 114. nap

Dél-Afrika! Itt vagyunk. Hietetlenül távolinak t?nt számomra.

Reggel Ai-ais-ból indulva kapaszkodtunk ki a szorosból, sokáig er?sen mászva, majd hosszan, laposabban de még mindig emelkedve tovább a földutakon. Diederrel néha tevecsontokba botlottunk a holdbéli tájon, mígnem elértük az aszfaltot ahol azért már gyorsabban gurulhattunk a határ felé. Az utolsó benzinkútnál a táblán Ai-Ais ahonnan reggel startoltunk, és a másik irányba mutató nyíllal Fokváros szerepelt! Szóval már ki van írva a végs? úticél. Furcsa érzés. A kútnál próbáltuk elkölteni az utolsó namíb dollárjainkat, mivel annak ellenére, hogy a dél-afrikai randdal azonos értéket képvisel és a rand elfogadott fizet?eszköz Namíbia szerte, a n.dollár odaát haszontalan.
A határátlépés rutinszer?en, gördülékenyen ment. Magyar és belga állampolgároknak sem kell vízum, a kis matricát mindkett?nknek gyorsan, és ingyenesen beragasztották a határállomás irodájában. Innen már csak hat nyolc kilométer földút az Oranje-folyó partján lév? kempingig. Melegvizes zuhany, jó vacsora várt.

Táv: 135 Km
Id?: 6:25


2006. május 6. szombat 113. nap Pihen?nap Ai-Ais-ban

Az Ai-Ais-ban megtartott pihen?nap nem tartogatott túl sok izgalmat, de az egyik erkélyes szobában reggel ismét saját reggelit szolgáltunk fel. vállaltam a munkát, és nem is késtem el nagyon a "m?szakból" Nálam omlett, vagy tükörtojás szerepelt a menün, de egyes kiváltságosak bundáskenyeret is kaphattak. Mások meg nem. :-) Több féle zabpehely, kukoricapehely, müzlik, friss tej a bögrékbe, Irmie-t?l sajtos pirítós akadt. Miután mindenki jól lakott nyomás, elintézni a mosást, bringaápolást, de ez utóbbit már egyre többen hanyagolták, mondván nincs már sok hátra, annyit meg így is kibír. A fürd?helyen délután azért rövid id?re beereszkedtem az egyik medencébe. Ott aztán inkább csak a bejöv? melegvizes cs? közelében tartózkodtam, mert hideg volt és nem csak a vízben, a parton is. A nap itt kés?n kel, és hamar nyugszik a környez? magas hegyek miatt. Találtam egy h?forrás-medencét is, de a víz a figyelmeztet? feliratoknak megfelel?en valóban forró volt, az ujjam sem tudtam belenyújtani. Tudom, nekem semmi se jó... Este az étteremben viszonylag sz?kebb körben megtartottuk Dieder szülinapját, és egy, a mi teherautónkról szerzett banánt fehasználva az étterem konyháján készíttettük el kedvencét, a banános nyaflatyot. Mondhatom, ízlett neki, vagyis annak, ami a sok kóstoltatás után megmaradt.


2006. május 5. péntek 112. nap Ai-Ais felé

A túra egyik legszebb napja! Annak elenére, hogy minden nap új élményeket, új látványt hoz, ismeretlen tájakkal ismertet meg, mégis van egy-két kiemelt nap az emlékeimben, olyan, amit újra látni kell, újra be kell járni! Ez is ilyen volt.
Reggel akinek kedve volt, miel?tt irányba állította volna a kerékpárját, egy kétszer tíz kilométeres úttal eljuthatott a Fish River kanyonhoz, ami a világ második legnagyobb kanyonja. Naná, hogy mindenki megtette a kitér?t!

Táv: 113 Km
Id?: 5:30




Biciklivel Afrikában - Szanyi Gergő © 2006